X. fejezet

Néhány nap telt el, Yamcha a városközpontban sétált. Meleg volt, a levegő fülledt. Egy fiatal nőre lett figyelmes, aki előtte sétált. Sokáig követte. Végül összeszedte a bátorságát, menőnek és férfiasnak akart látszani. Közelebb lépett és megszólította.

- Elnézést, de nem tudtam nem észre venni, hogy ön… - a nő megfordult – Hogy ön… te jó ég!!! – Apollon volt az. Egy fekete top volt rajta, fekete bőrszoknyával és hosszú csizmával, ami szintén fekete volt. A farka a dereka köré volt csavarva, nem tűnt ki a ruhadarabok közül. Yamcha nem tudta mit kellene éreznie, két lépést hátrált. Nem tudta levenni a szemét a saiyanról. Nem jutott szóhoz, levegőért kapkodott.

- Mi van? – kérdezte Apollon gúnyosan. A férfi még mindig nem jutott szóhoz. – Akarsz valamit? – Yamcha végre meg tudott „szólalni”.

- Te…te…te – Apollon lenézően megrázta a fejét. – Apollon vagy! – nyögte ki végül.

- Igen. – Apollon taglalva és lassan beszélt, élvezte a gúnyolódást – Mond mit akarsz? – válasz nem jött – Nincs időm idiótákra. – semmi válasz, Apollon újra elindult. Yamcha végre magához tért a meglepetéstől. Nem tudta miért, de utána rohant.

- Várj! – kiáltotta. Apollon nem állt meg, de a férfi beérte. Már magabiztosabb volt. – Mit keresel itt? – a nő rá se nézett.

- Nézelődöm.

- Mármint nem a városban, hanem a Földön? – Apollon ránézett.

- Nézelődöm.

- Csak így?

- Csak így.

- Értem. – Apollon nem élvezte a társaságot.

- Még valami? – Yamcha nem válaszolt, gondolkodott valamin. Már nem félt a saiyantól.

- Tudod az előbb le akartalak szólítani, de szerintem ezt most is megtehetem. Mondjuk, meghívhatnálak valamire. Egy ital vagy hasonló? Van kedved hozzá? – Apollon szembefordult vele.

- Te… velem? – a nő nevetésben tört ki, harsányan nevetett, a hangja csengett. – Nagyon vicces. – nem hagyta abba a nevetést – Nevetséges vagy. – Yamcha kínosan kezdte érezni magát. Apollon végre nem nevetett, bár továbbra is gúnyosan mosolygott – Nem vagy tisztában azzal, hogy kivel állsz szemben. – a nő egyre gúnyosabban és lekezelően beszélt, lenézte Yamchát. – Most jól figyelj! Te egy senki vagy. Még harcosnak sem vagy mondható. Az erőd egyenlő a nullával, teljesen felesleges és használhatatlan. Már az ötlet is abszurd, hogy bármi közöm legyen hozzád.

- Azért ezt én… - Apollon közbevágott.

- Én egy hercegnő vagyok. Sőt királynő! Az univerzum leghatalmasabb harcosa.

- Ezt mintha már hallottam volna valakitől. – jegyezte meg a férfi.

- Nem számít. Ne rontsd itt a levegőt, inkább csinálj valami hasznosat, mondjuk légy öngyilkos, vagy mit tudom én. – Apollon egyszerűen továbbsétált. – Chao – Yamchát még soha életében senki nem alázta meg ennyire. A legutóbbi kellemetlen élménye is az volt, amikor Bulma egyszerűen szakított vele magyarázat nélkül. Bár Yamcha ezért mindig is Vegetát tartotta felelősnek. Jól be akart olvasni Apollonnak, de nem merte még egyszer megszólítani. Egyre inkább kezdett elege lenni a saiyanokból.

- Először Vegeta azután ez a némber. Miért jönnek ide az ilyen rohadékok és semmit sem tehetek ellenük. Úgy megleckéztetném őket. De hogyan? – Yamcha dühösen állt az utcán és nézte, ahogy Apollon eltűnik a forgalomban. Bármit megtett volna, csak bosszút állhasson.

*

Rebus egy kisebb városban volt, egy parkban ült. Tetszett neki ez a bolygó, igaz kicsit elmaradott volt, de kellemes.

- Ilyen lehetett régen az Arcon is. – gondolta. Szétnézett védtelen embereket látott. Az ő szemszögéből gyengék voltak és tudatlanok, nem kedvelte az embereket. Ő sem a harcos ruhájában volt, egy fekete pólót viselt, kék farmerral és fekete bakanccsal. Fehér haja lazán volt összekötve, néhány tincs a szemébe lógott. Unatkozni kezdett, felállt és elindult. Még mindig nem talált semmi elfoglalni valót, az utóbbi napokban már mindennek utánanézett, amire kíváncsi volt, még néhány embert is megölt, persze csak azért, hogy megismerje őket, anatómiai szempontból. Mindig is vonzódott a tudományhoz és a kísérletekhez és mióta Apollonnal bolygókat foglalnak el, a foglyok között van elég kísérleti alanya is. Úgy döntött, hogy visszamegy a Központba. Amikor elindult, egy kisebb energiát észlelt, Tiené volt. Messziről jött, a hegyekből. Gondolkozott, az után úgy döntött, hogy szórakozik egy kicsit, mielőtt visszamegy.

- Egy gyenge ellenfelet a legkönnyebb elintézni. – gondolta és az energia felé vette az irányt. A szemei gonoszak lettek, mint amikor először a Földre lépett. Rebus arconi volt, nem harcosnak született. Apollon tette azzá. Felidézte magában azt a napot, amikor a saiyan anyahajó lezuhant a bolygójukra. Ő volt az első, aki odaért, még gyerek volt, ott találta Apollont. A lángoló roncsok mellett feküdt, súlyosan megsebesült. Óvták tőle, hogy segítsen neki, de nem tudta cserbenhagyni. Tudta, hogy a saiyanok veszélyesek, de Apollon csak egy kislány volt, még Rebusnál is fiatalabb. Persze Apollon nem kért segítséget, nem engedte, hogy az arconi segítsen neki, de miután elvesztette az eszméletét Rebus bekötözte a sebeit. Apollon hetekig nem volt hajlandó egy városba se bemenni, nem evett nem ivott, de Rebus nem tágított mellőle, azóta sem. A saiyan erősebb volt nála, mégis úgy érezte vigyáznia kell rá. Számára védtelen lány maradt, aki védelemre szorul és Rebus megvédte volna bárkitől. Az élete árán is. Tien edzett, de Rebus erejére figyelmes lett. Ismeretlen energia volt a számára. Rebus leereszkedett mellé.

- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? – kérdezte Tien

- Az, hogy ki vagyok neked úgyse mond semmit, de majd a barátaidtól megkérdezheted, de csak akkor, ha most életben maradsz. – Tien meglepődött, utána harcra készen állt.

- Mit ártottam neked? – kérdezte

- Semmit, csak most kedvem van jól helyben hagyni valakit. – Rebus gúnyosan mosolygott – Mégha az olyan gyenge is mint te. – Tien koncentrált, a támadást várta. Nem kellet sokat várnia, észre sem vette, hogy Rebus mögé került és hátba verte. Majdnem a földhöz csapódott.

- Tudod egyáltalán, hogy ki vagyok?

- Persze. – válaszolt egyszerűen az arconi – Három szem, csakis Tien lehetsz. – Rebus egy pillanatra koncentrált és egy forgószélszerű energiamező jelent meg körülötte. Tien összerezzent, Rebus ereje ugrásszerűen megnőtt, feltartotta a karját és egy kard jelent meg a kezében, akár egy kristálykard, átlátszó volt, még a markolat is. – Látom félsz földlakó – Rebus a kardmarkolattal ütötte meg ellenfelét, Tien védekezni sem tudott, szemöldöke felrepedt és vérezni kezdett.

- Miért akarsz megölni? – Rebus nem válaszolt, hasba rúgta a férfit. Tien a földre esett, vért köpött. Rebus nevetett.

- Általában élvezem, ha egy nullát kell elintéznem, de te még az átlagnál is unalmasabb vagy. – az energiamező és a kard eltűnt. – Legalább próbálj meg védekezni. Tudod mit? Üss meg, ígérem nem fogok védekezni. – Tiennek nem kellett kétszer mondani, teljes erejéből megütötte a másik férfit. Rebusnak csak a feje fordult el, az ütés meg se látszott. – Csak ennyit tudsz? Téged megölni sem érdemes. – Rebus felemelte a kezeit. Tien még mindig döbbenten állt. Az arconi összekapcsolta a két kezét és leütötte. Tien eszméletlenül feküdt a földön, Rebus elsöpört néhány tincset a szeméből és továbbállt.

*

Chi-Chi egyfolytában aggódott, Goku sem tudta megnyugtatni. Gohan napok óta nem járt otthon. Tudta, hogy a fia hol van, de hiába ment volna el a Központba. Apollontól féltette főként, tudta mire képes és, hogy bárkit befolyásol.

- Gohan nem tudja kivel áll szemben, még engem is könnyedén becsapott. – Goku nem akart erre gondolni, de így történt és csak későn jött rá, hogy milyen szerepet játszott Apollon terveiben. Most újra itt volt és nem tehetett semmit, hogy fiát megóvja. – Meggyőzöm Apollont, hallgatnia kell rám. – Goku nem sok reményt fűzött ehhez, de elhatározta, hogy felkeresi a nőt.

*

Rebus a Központ előtt Vegetával találkozott. Egyáltalán nem lepődött meg a saiyan látogatásán.

- Mit keresel itt? – kérdezte az arconi.

- Néhány kérdést teszek fel neked.

- Milyen kérdéseket? – Rebus gyanakodott valamire, de nem tudta pontosan mire.

- Miért vagytok itt? – Vegeta határozott volt, mint mindig.

- Nem tudom, mire gondolsz. – gyanakvása beigazolódott.

- Jól tudod, a legutóbbi magyarázat elég gyenge kifogás volt. – Rebus elmosolyodott egy pillanatra

- Ez igaz, de nem tartozik rád. – a saiyan nem volt meglepődve

- Egy ilyen választ vártam, de nem értek egyet vele. – Rebus elindult a Központ felé. Egy pillanatra megállt Vegeta mellett.

- Az semmin sem változtat. – mondta és bement.

- Azt majd meglátjuk. – Vegetát egyre inkább nyugtalanította az ügy, de megpróbálta Bulma tanácsát megfogadni és nem törődni az üggyel. Nem sikerült elterelnie a gondolatait. Apollon körül mindig veszélyes dolgok történnek és ez alól, a mostani sem lehet kivétel. Azután úgy érezte okkal nem mondanak semmit és ez még inkább zavarta. Egy ideig gondolkozott, de utána ő is elment.

*

Apollon egy kisebb tóban úszott, egy vízesés volt mellette. Meztelen volt, még a haját is leengedte. A víz kellemes volt. Amikor a felszínre jött Gokut látta a parton. Közelebb úszott, a víz csak a derekáig ért. Hosszú fekete haja két oldalt eltakarta a vállát és a melleit. Goku elfordította fejét. Apollon mosolygott a helyzeten.

- Csak nem vagy zavarban Goku? – kérdezte nem volt olyan gúnyos, mint általában.

- Egy kicsit sem. – továbbra sem fordult a víz felé.

- Pedig nekem nagyon úgy tűnik. – nevetett – Minek köszönhetem a látogatásodat?

- Gohan miatt jöttem.

- Értem, akkor mond. – Apollon hátrább siklott csak a vállai voltak kint a vízből, a haját hátraigazította.

- Hagyd őt békén. – Goku nem volt ingerült, inkább kérte, mint parancsolta. Talán tudta, hogy erőszakkal csak rontana a helyzeten. – Miért van rá szükséged?

- Nincs. Nem én kerestem fel őt, hanem ő engem. Te is tudod. – Apollon komoly volt, a hangja megnyugtatóvá vált. Goku nem akart odafigyelni, erre a hangnemre, túl jól ismerte már.

- Miért változtattad meg? Miért befolyásolod?

- Azt hittem mondani akarsz valamit, de csak kérdéseket teszel fel. – Goku végre a nő felé nézett, nyugodt akart maradni.

- Válaszolj.

- Rendben van, de el kell mondanom, hogy tévedsz. Már megint. Nem változtattam meg Gohant és nem is befolyásolom.

- Akkor miért viselkedik annyira másképp? Erre is van egy nagyszerű válaszod?

- Hát persze. Ilyenek a fiatal saiyanok. – folytatta Apollon – Olyanok lesznek, mint a környezetük. És különben is ez csak egy átmenet, hogy megismerje a másik oldalt. A végén ő dönt.

- Akkor is magad mellett tartod. – Apollon megrázta a fejét.

- Megint engem hibáztatsz. Nem tartok senkit magam mellett, soha nem mondtam Gohannak és senki másnak sem, hogy legyen mellettem. Neked se mondtam soha ilyet. Az anyahajóról is elmentél, mert el akartál menni. Ezen a szokásomon nem változtatok, bár ha nagyon ragaszkodtam volna hozzád, akkor még most is nagyon jól szórakoznánk. – Goku megborzadt egy kicsit, de valamit el kellett ismernie, ha veszekedésről volt szó, akkor Apollonnak biztosan jobb érvei voltak. Úgy érezte, hogy a saiyan a szemébe hazudik, de nem szólt semmit. – Vagy talán azt hiszed, hogy a fiad azért van itt, mert én olyan szórakoztató vagyok. Nem hinném.  – Apollon nem messze Gokutól ki ment a partra, a férfi ismét elfordította a fejét. Apollon már megint mosolygott, össze fogta a haját és öltözni kezdett. Gokunak eszébe jutott az a nap, amikor Apollonnal találkozott. Úgy érezte megbízható. Kedves volt és úgy tűnt jószívű is. Rebus szintén, mindkettőjükben megbízott. Freezer bolygóit keresték fel és elpusztították őket. Jól érezte magát velük, igazán jól. Apollon hideg hangja hozta vissza a valóságba.– Szerintem, csak arról van szó, hogy még itt is jobban érzi magát, mint a saját otthonában.

- Ez nem igaz! – tiltakozott Goku – Az egész miattad van, miért nem tudod legalább egyszer elismerni, hogy te befolyásolod a gondolatait! – Goku már ingerültebb volt, de visszafogta magát. Apollon összevonta a szemöldökét.

- Talán már azért is én vagyok a felelős, ha te nem törődsz eleget a fiaddal? – Goku nem jutott szóhoz, csak legszívesebben megütötte volna a nőt. – Nem tűnt még fel, hogy amióta ismersz mindenért engem hibáztatsz. Pedig kellemetlen dolgok az előtt is történtek, hogy mi találkoztunk volna, sőt még a születésem előtt is. Nem veszed észre a saját hibáidat Goku. Öreg hiba. – Apollont hosszú csönd követte

- Mondjuk, hogy igazad van és miattam történt, ami történt. Miért? Mit tettem szerinted?

- Már mondtam – Apollon elindult, Goku azonnal követte – Nem törődtél vele eleget. Tekintsük át a történteket – annyira meggyőzően beszélt, hogy senki sem feltételezné, hogy esetleg nincs igaza. – Megszületett Goten és megtudtad, hogy Gohan velem és Vegetával edzett, ami mellesleg nagyon hasznos edzés volt. Remélem, emlékszel még, hogy mit csináltál. – Goku nem válaszolt, Apollon minden szavát feszülten figyelte. Anélkül, hogy észre vette volna mindent azonnal elhitt és tényként kezelt. – Had frissítsem fel a memóriádat. Nem edzettél Gohannal és minden idődet Gotenre szentelted. Ennél nagyobb hibát el se követhettél volna. Ha akkor mellette álltál volna, most minden ugyanolyan lenne. – Apollon vett egy nagy lélegzetet – Minden és mindenki változik Goku, még te is és a fiad is. – szembe fordult a másik saiyannal. Közelebb hajolt, egészen közel, megsimította az arcát, de Goku elhúzódott.

- Ezzel többé ne próbálkozz. Hagyd abba! Mindig ezt csinálod. Miért? – kérdezte a férfi. Apollon elmosolyodott.

- Be fogom bizonyítani, hogy még te sem tudsz ellenállni nekem. Régebben nem is ellenkeztél ennyire. Sőt, egyáltalán nem ellenkeztél. – Apollon szinte észrevétlenül megnyalta a felső ajkát, gyors mozdulat volt, de Goku mégis észrevette – Most viszont… Csak nem a feleséged miatt? – kérdezte végül, egész őszinte kérdésnek tűnt, de Goku úgy érezte Apollon gúnyolódik vele.

- Kérlek… Ne kezd újra. Nem akarok…

- Te egy harcos vagy. – vágott közbe Apollon, úgy folytatta, mintha semmi sem történt volna közben, Goku most hálás volt egy kicsit, hogy nem kellett befejeznie – Eddig úgy is viselkedtél, nem tudom, miért változtatsz a jó szokásaidon. Gondolkozz el ezen, biztosan te is felismered majd a hibáidat. A fiad rajong érted és ezen még én sem változtathatok.. – Apollon teleportált. Goku döbbenten állt.

- Mi van, ha igaza van? – kérdezet magától, vegyesen vélekedett Apollonról – Apollon egy álnok kígyó mindig átver – gondolta először – De Apollonnak mindig igaza van, eddig is igaza volt mindenben. – Nem tudta mi az igazság, Gohannal akart beszélni.