VII. fejezet

Gohan vesztésre állt. Már megint alábecsülte Vegetát. Egy rúgás után a földhöz vágódott. Már nem volt Super saiyan.

- Oké nyertél – próbálta kifújni magát – Akárhányszor találkozunk mindig erősebb vagy – Vegeta sem volt már szőke. – El se tudom képzelni, hogy hogyan csinálod.

- Hisz még nem is használtunk semmilyen veszélyesebb technikát. – a saiyan felvette a dzsekijét – A veszélyesebb technikáról jut eszembe. Tudod már használni az Elements technikát?

- Nem, pedig sokat gyakoroltam. Hát te?

- Nagyjából.

- És? Hatásos? – Vegeta vállat vont

- Még nem tudtam harcban kipróbálni. – Gohan felállt, a pólója elszakadt.

- Majd Apollon ellen.

*

Goku Chi-Chivel szemben állt. Nem tudta megnyugtatni feleségét.

- …és azt se tudom hova ment…meg kell keresned Goku… - még mindig sírt.

- Nyugodj meg. Megkeresem. – Goku kilépett az ajtón és becsukta maga mögött – Csak tudnám, miért csinál ilyeneket. – felrepült – Nem érzem az energiáját, így nehezebb lesz – sóhajtott egyet, majd elindult.

*

Bulma a vezérlőben volt.

- Úgy tűnik nincsenek bent. Lemerem fogadni, hogy harcolnak. Saiyanok.

- Kik Mama? – kérdezte Trunks

- Gohan és apád. Más nem lehet ott.

- És Apollon? Ő még nincs ott?

- Nem hiszem kicsim. – Trunks leült a földre.

- Kár. És mi mikor megyünk oda?

- Nemsokára.

- Miért nem most? – Bulma összeráncolta a szemöldökét

- Ne légy türelmetlen. Ha Apollon már Földközelben van, akkor tudok beszélni vele. Amíg nem beszéltem vele, addig nem megyünk sehova megértetted? – Trunks megszeppent egy kicsit

- Igen értem. – Bulma felpattant a székéből

- Végre. Már nincsenek is olyan messze. Már csak a kapcsolatot kell létrehozni. – Trunks örült a hírnek – Még egy kicsivel több energia…egy fél sávval arrébb…és…Hallotok engem, itt Bulma. Van ott valaki? – egy hang hallatszott.

- Helló Bulma! Itt Rebus, várj egy percet. Mindjárt lesz kép is – így is történt. Rebus arca jelent meg. Semmit nem változott – Mond.

- Mikor érkeztek?

- Úgy fél óra múlva – észrevette Trunksot, aki anyja mellett állt – Hát a kissrác kicsoda?

- Ő Trunks – felállította a fiút a székére és büszkén válaszolt – A fiam.

- Csak nem te és Vegeta?

- De bizony. – Rebus nem volt nagyon meglepett

- Vesztettem – Bulma csípőre tette a kezét

- Ezt hogy értsem? Mit vesztettél?

- Egy fogadást. Elvesztettem egy fogadást.

- Várjunk csak, ti fogadtatok? Na jó, inkább nem érdekel. Apollon a közelben van?

- Igen. Nem messze tőlem, hamar megtalálod.

- Rendben. Apollon? Hallasz?

- Hi Bulma! Hogy vagy? – Ő is teljesen ugyanúgy nézett ki, mint régen. Még az egyenruhája is ugyanaz a fazon.

- Remekül kösz! Csak azért jelentkezem, mert be akarok mutatni valakit.

- Tényleg? Kit?

- A fiamat Trunksot. – Apollon elmosolyodott egy pillanatra, amikor Trunksot meglátta.

- Trunks. Hm…az apja remélem az, akire gondolok.

- Ha Vegetára gondolsz, akkor igen.

- Ez nagyszerű. Nagyon hasonlít rá. Mond csak Trunks, tudod, hogy ki vagyok?

- Persze. Apollon vagy. A papám testvére.

- Igen az. Remélem a földetérésemkor ott lesztek.

- Igen persze. – Bulma lerakta a fiát a székről és ő ült oda – Vegeta és Gohan már ott vannak. Rengeteget fejlődtek. Sokkal erősebbek, mint azelőtt. Mindketten Super saiyanok lettek.

- Akkor valóban sok minden változott.

- Hát igen. Tudod mit? Most azonnal átmegyünk a Központba. Mire odaérsz, ott leszünk.

- Rendben. Viszlát később. – a kép eltűnt. Bulma hátradőlt székében. Trunksra mosolygott.

- Most megyünk Apollonhoz.

*

Gohan és Vegeta valahogy unottnak tűnt. Vegeta rágyújtott, Gohan meglepődött ezen, de nem szólt semmit. Remek idő volt, egy felhő sem volt az égen. Nem szóltak sokat egymáshoz, nem is tudtak volna miről beszélni. Ha beszéltek, akkor is csak a harcról. Bulma jelent meg a láthatáron a motorjával, mögötte Trunks ült. Gohan integetett nekik.

- Furcsa, hogy nem harcoltok. – szólt Bulma. Gohan egyszerűen válaszolt.

- Azon már túl vagyunk. – Bulma mosolygott

- Hát nem éppen győztes képet vágsz Gohan. Ha jól sejtem Vegeta jobb volt.

- Sajnos. Majd legközelebb.

- Álmodban kölyök – szólt közbe Vegeta.

- Majd ha legyőzlek, járhat a szád.

- Begyulladtam.

- Na jó. Mielőtt egymásnak esnétek, közlöm, hogy Apollon és Rebus úgy 15-20 perc múlva érkezik. Addig csak kibírjátok harc nélkül.

- Majd meglátjuk. – Gohan alig fejezte be a mondatát, Bulma ismét közbevágott.

- Gohan! Majdnem elfelejtettem. Nem fogod elhinni ki keresett téged? – Gohan nem tűnt egy cseppet sem meglepettnek.

- Sejtem.

- Chi-Chi, telefonon. Utánad érdeklődött, aztán Apollont szidta, Vegetát majd engem. Csak tudnám, mit csináltál. Nagyon dühös volt. Aztán kétségbeesett. Mibe keveredtél Gohan?

- Anyám, mint mindig túlzásba viszi a dolgot. Nem nagy ügy.

- Azért én mégis csak kíváncsi lennék. – Bulma csípőre tette a kezét – Megvertél valakit? Megöltél? Nyögd már ki. – Gohan oldalra fordította a fejét.

- Látogató. – mondta Vegeta. Goku energiáját érezték. Már látták is a láthatáron. Gohan a hajába túrt.

- A francba. – nem tűnt túl boldognak. Trunks eddig nem szólt semmit, csak a beszélgetést figyelte.

- Ez Goku, nem Mama? – a saiyan leszállt, egy pillanatra a Vegetára nézett, majd tekintete Gohanra szegeződött. Trunks egy kicsit megijedt. Eddig mindig csak annyit hallott Gokuról, hogy ő jó és kedves, de most mégis inkább félelmetesnek tűnt. Anyja mögé bújt.

- Beszélnünk kell Gohan.

- Ugyan miről? – a fiúnak eszébe se jutott, hogy tisztelettudó vagy udvarias legyen. Nem volt hozzá kedve. Már várta az alapos fejmosást.

- Jól tudod. – Goku nem volt dühös. Ha mégis, akkor jól leplezte. Gohan összeráncolta a szemöldökét és összefonta karjait. Nem nézett az apjára.

- Nincs kedvem hozzá. – mondta közömbösen – Majd ha ráérek. – Goku döbbenten állt. – Ha olyan fontos, akkor megbeszélhetjük itt is. – Vegeta is felfigyelt a beszélgetésre. Bulma már mellette állt, Trunks egy sziklánál.

- Nem értem. Nem értem, miért viselkedsz így.

- Nem? Úgysem számít különösebben. – Goku is komoran nézett már, gyanakvóan végignézett a csapaton.

- Látom, szépen összejöttetek. Terveztek valamit? – Goku Vegetára nézett. – Mit kerestek itt?

- Nem mindegy? – Vegeta sem volt barátságos, de tőle ez megszokott volt. Nem meglepő.

- Na ebből elég! Mi folyik itt? – Trunks a szikla mögé bújt. Bulma dühösen nézett Gokura, ahogyan Vegeta is. – Ki vele! – a nagy szikla, a Központ ajtaja kinyílt. Apollon lépett ki, utána Rebus.

- Az út végén teleportáltunk, így hamarabb ide értünk. – Apollon semmit sem változott, sápadt fehér bőr, élénk zöld szemek és ébenfekete haj, talán csak egy kicsit még karcsúbb lett. Rebus szintén ugyanaz volt. Goku feléjük fordult.

- Tudhattam volna.