A tesztet ettől a laptól kaptam:    http://scyllayascriptorium.freeblog.hu/

Bevezetés mindenek előtt:

Két felmerülő probléma van a Fanficemmel kapcsolatban. 1.A Saiyans nem köthető a sorozathoz, időben sem lehet behatárolni, mert a sorozatban nincs olyan rész, amikor a történetem minden szereplője él (^_^). 2. Másfelől én a Dragon Ball Z-et, néztem magyarul, franciául, németül és az Interneten angolul. Így nem minden név egy nyelvből származik pl.:

                        Goku, Gohan – az angol változatban volt ez a nevük

                        Tien – szintén angol (németül: Ten Shin Han)

                        Krillin – ez németül és magyarul egy, angolul Kuririn

                        Cyborg (német) Kiborg (magyar) Android (angol) – egy és ugyanaz

                        God, Gott és a Mindenható – szintén ugyanaz

                        Bulma vezeték neve: Ki tudja melyik az eredeti – Briece, Briefs (én az utóbbit használtam)

                        Chaos – Chaozu (a kis bohóc)

                        C17, C18(német) = K17, K18(magyar) = A17, A18(angol)

Azért próbáltam a dolgot egyértelművé tenni (^_^). A támadások neve szintén angol. Ha érdekel a jelentésük, lefordíthatom, de nem számít különösebben. És még valami, ha az elején vannak olyan szereplők vagy kifejezések, amelyet nem ismertek, akkor ne aggódj. Ki fog derülni, hogy ki kicsoda ill. mi micsoda. Akkor csak leírom a jelentést rendben? (^_^)

Elements: Elemek (nem zseblámpába való, hanem pl. az őselemek, víz, tűz stb.)

Fire Sword: Tűz Kard (no comment)

Plenet Sword: Bolygó Kard (igazából föld lett volna, de az Earth Sword hülyén hangzik)

Crystal: Kristály (ne tegyél fel magadban kérdéseket, hogy egy ilyen kifejezés, hogy kerül a DBZ-be, kiderül)

Steal: lopni (lopás)

Akkor jó olvasást!

Eva V. Cobbler:

SAIYANS

I. fejezet

Kora délután volt. Bulma csak föl-alá járkált a szobában. Egy kék blúz, és egy vajszínű miniszoknya volt rajta. Idegesnek tűnt. Haja rövidebb volt, mint általában és hátra volt teljesen fésülve, csak néhány tincs lógott a szemébe.

- Ez nem lehet igaz – csattant fel végül – hova a francba ment már megint?!

- Nyugodj meg kislányom, tud magára vigyázni – apja próbálta nyugtatni, de a lány felé se nézett.

- Nem vagyok nyugtalan! Mérges vagyok! – megpróbált ennél a mondatnál minél dühösebb arckifejezést felvenni, de nem igazán sikerült neki, inkább egy gondterhelt pillantást vetett. Trunks bejött a szobába anyja hangjára.

- Mama? – kérdezte bizonytalanul.

- Most ne zavard a mamát Trunks. Majd a nagyi készít neked valami finomat a konyhába jó lesz? – Trunks vidáman bólogatott. Bulma nem igazán törődött velük, azt se vette észre, hogy elmentek.

- Ebből elég! Megkeresem! – Ezzel elindult a szobája felé. Dr. Briefs megrázta a fejét, majd lánya után nézett. Bulma nem sokkal később visszatért. Ruháját egy vörös pólóra és egy fekete rövidnadrágra cserélte. Átsietett a szobán majd sportcipőbe bújt. Elindult az ajtó felé aztán visszafordult.

- Majdnem elfelejtettem… hová is tettem?

- Mit keresel Bulma? – kérdezte apja.

- A Scouter-emet…egy fél napszemüveg, ha így érthetőbb.

- Tudom már! Ott van az asztalon – Bulma most már valóban ideges volt.

- Ne várjatok! És vigyázzatok Trunksra! – ezzel elviharzott.

- Ezek a fiatalok – mosolygott Dr. Briefs

*

Gohan unott arccal lépett ki a teremből. Az utóbbi időben jóval magasabb lett, sokat izmosodott és a haját is levágatta. Most a haja rövid volt és felfelé állt. Chi-Chi nem örült túlságosan ennek az új hajviseletnek, de jobban el tudta viselni, mint Gohan hosszú kócos haját, vagy a Super saiyanokhoz járó szőke frizurát. Elindult a folyosón. Aki szembejött vele, mind nagy ívben kikerülte a fiút, ami nem csoda az után a kis incidens után, ami történt. Nem sokkal az után, hogy visszament az iskolába néhány nagyképű kölyök teljesen rászállt. Nem is igazán foglalkozott velük egy ideig, azután az egyiket megütötte. A srác azóta is korházban volt, kómában feküdt. A tanárok és a szülők semmiről nem tudtak. Nem lett volna kellemes, ha anyja megtudja mit is csinált, kénytelen volt egy kicsit megfenyegetni a szemtanukat. Persze a rémhír terjed a diákok között, egy idő után Gohan ha megjelent valahol csak ijedt és rémült arckifejezésekkel találta szembe magát. Tulajdonképpen nem zavarta a dolog inkább élvezte. Ettől a gondolattól nagyon jó kedve támadt. Kilépett az ajtón és fellökött két nagydarab srácot.

- El az utamból. – mondta, hangja is erőteljesebb és mélyebb lett.

- Hé, ki volt az?! – üvöltötte az egyik.

- Biztos az a kis patkány – és rámutatott Gohanra – állj csak meg kis taknyos! – és egyik kezével meg akarta fordítani. Gohan hátrapillantott. A két srácban meghűlt a vér.

- Ja te vagy az – dadogta – igazán bocs, én nem akartam…csak nem láttam…, hogy te vagy az – már mindketten remegtek. Gohan egy gúnyos mosollyal továbbment.

- Milyen unalmas is itt. – arra gondolt mennyire leszidnák otthon, az ilyen viselkedésért. Bár, ha nem titkolózna, akkor se vennének észre semmit szülei. Teljesen el voltak foglalva az öccsével. Goku rengeteget foglalkozott vele. Ráadásul az apja edzeni sem akart, még azt is megtiltotta Gohannak, hogy mások előtt repüljön, vagy az erejét használja. – Biztos még mindig az edzések miatt dühös, micsoda hülyeség. – Az apja az abszolút jófiú. Természetesen nem örült neki, hogy Vegetával és Apollonnal edzett. Pedig mennyi mindent tanult, és még Vegetát is egészen megkedvelte. Még ha más nem is Apollon biztosan büszke lenne rá, amiért olyan szépen helyben hagyta azt a srácot. Ismét jó kedvre derült, elégedett mosoly ült az arcára. Megállt egy sarkon.

- Még, hogy ne repüljek. Baromság. – Gohan felrepült és teljes sebességgel elindult.

*

Bulma egy sivatagban kószált. A táj kihalt volt, csak sziklák mindenütt.

- Nos úgy tűnik, hogy hiába hoztam a Scouter-t. Ha Vegeta nem használja az erejét, teljesen felesleges. – leült egy sziklára és gondolkodni kezdett. – Nézzük csak, én hova mennék… ez nem jó, inkább azt kéne kitalálnom Vegeta hova menne, pontosabban hova ment. – Elővett egy kapszulát, amiben egy motor volt. Inkább csak egy motornak látszó jármű, kerekei nem voltak, lebegett. Bulma felpattant rá és elindult. Nem is ment sokat, a sivatag átváltott dzsungelbe. Nemsokára megpillantotta egy kisebb tavat. Leszállt. Szétnézett, majd észrevette Vegetát. Egy szikla mellett ült, az a fekete bőrdzseki volt rajta, amit mostanság hordott. Egy szál cigaretta volt a kezében, már egy jó ideje rászokott, de még mindig furcsa látványt nyújtott. Pocsékul nézett ki. Az arca gondterhelt volt és feszült, egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. Körülbelül három hete kezdődött az egész. Bulmának is ekkor kezdett rossz előérzete lenni. Vegeta nem csinált semmit, reggel edzett egy keveset a gravitációs teremben aztán eltűnt egész napra. Bulma aggódott, de soha nem kérdezett semmit. Közelebb lépett, még mindig nem szólt semmit. Ott állt és nem tudott mit mondani. Vegeta észrevette, de nem nézett oda. Bulma összeszedte magát.

- Nem lesz dühös. Nincs rá oka. – gondolta. Átsétált Vegeta elé. A férfi egy pillanatra rá nézett majd elfordította a tekintetét.

- Csak tudnám mi bajod van? – szakította meg a csendet, Vegeta nem válaszolt – Na jó, addig nem mozdulok innen, amíg ki nem nyögöd, hogy mi a fene bajod van! – leült pont Vegetával szemben. Határozott arcot vágott. Vegeta eldobta a csikket és sóhajtott egyet.

- Makacs vagy mi? – kérdezte

- De még mennyire – a hangulat egy kicsit nyugodtabb lett.

- És kíváncsi is.

- Rákérdezel, az összes tulajdonságomra vagy mondasz is valamit. – Vegeta nem bírta ki egy mosoly nélkül Bulma kijelentését, de arca utána újra feszült lett.

- Csak nem aggódsz értem?

- Örülök, hogy a humorérzékeden nem esett csorba, de volnál szíves nem húzni az időt.

- Még türelmetlen is vagy.

- Kezdesz az agyamra menni Vegeta! – Bulma sértődött képet vágott és örült, hogy feleslegesen jött ide. Bár ebben még nem volt biztos. – Komolyra fordítva a szót, néztél az utóbbi időben tükörbe? – Vegeta felpillantott és értelmetlenül nézett – Már ne haragudj, de egy hullának több színe van. Rettenetesen nézel ki.

- Kösz.

- Lassan olyan sápadt leszel, mint Apollon. Ugye emlékszel még rá?

- Hát persze…