15. rész.
Cold rárontott Kakarottora. A fiatal tiszt a magasba emelkedett és egy energiasugarat dobott ellenfelére, de az egy legyintéssel elhárította magától, és Kakarotto után repült. Gyomorba vágta a csillagharcost, akinek megrepedt a páncélja és zuhanni kezdett. Cold ismét rácsapott, de Kakarotto ezt az ütést már hárította az egyik kezével, a másikkal hatalmasat ütött Cold arcába. Az valószínűleg még életében nem kapott ekkora ütést, mert egy pár másodperces megdöbbenés után teljesen elvesztette a fejét. Úgy támadt Kakarottora, mintha az ő elpusztítása lenne az egyetlen életcélja. Kakarotto nem is tudott megfelelően védekezni, hamar a földe került, összetört páncéllal, vérző arccal. Szenvedését a pokoli hőség csak fokozta. Cold üvölteni kezdett.
- Na mi van? Ennyi? Én még csak bele sem jöttem igazán. Siess, kelj fel, had játszadozzak el veled egy kicsit, ostoba barbár majom.
Kakarotto ezekre a szavakra hirtelen felugrott, és akkora erővel rúgta fejbe Coldot, hogy azt csak egy méterekkel távolabbi sziklafal állította csak meg.
- Oké. Játszunk.
Most újra Kakarotto volt a támadó. Hatalmas energiagömböket irányított Coldra, majd miután az egyik padlóra küldte, megfogta a torkát és a földhöz szorította. Cold azonban lerúgta magáról, és arcon csapta.
- Most véged, te féreg!
Sokáig ütötték, rúgták, tépték egymást, a Vega bolygó visszhangzott a robbanások zajától. A mérleg egyre inkább Cold javára kezdett billeni. Kakarotto nehezen viselte a hőséget, ellenfelének ez meg sem kottyant. Ráadásul a vérveszteség miatt is kezdett fogyni az ereje. Majdnem elájult.
- Óhh, apa. Ha úgyis tudtad, azt is mondhattad volna, hogy ki lesz a győztes!
- Miket beszélsz?
- Azt, hogy megdöglesz!
- Hahahaha! Na ne nevettess! Már csak pislákol benned az élet. Pár perc és végzek veled, aztán elmegyek, és felrobbantom a mocskos kis bolygódat! A testvéreim helyébe lépek, és újjászervezem a régi Birodalmat! Én leszek az Univerzum legerősebb Uralkodója!
- Amíg én élek, nem!
Kakarotto most mindent egy lapra tett fel. Izmait megfeszítette, hangos üvöltéssel próbált minél több erőt gyűjteni. Hirtelen furcsa érzés fogta el. Könnyűnek érezte magát. Ellenfelére nézett. Cold arcán döbbenetet és… félelmet látott! Ő maga is meglepődött, amikor rájött, éppen ebben a pillanatban érte el azt, amiért kisgyermek kora óta keményen küzdött, az Aranyszintet!
Coldon eluralkodott a halálfélelem.
- Nem… ez nem lehet!
A levegőbe emelkedett, megpróbált elmenekülni. A szuperharcos Kakarotto azonban elkapta a farkát és teljes erejéből a földhöz vágta. Röhögve kiáltott Coldra:
- Most már értem, miért is volt szükséged arra a fegyverre. Azért mert egy piszkos kis senki vagy! A harci erőd soha még csak meg sem közelítette Dermesztőét vagy Coolerét, igaz? Ezért nem mutogatott téged apád sem! Mi, csillagharcosok az erős ellenfeleket, a nagy csatákat szeretjük. Nem kegyelmezünk a magadfajta ocsmány csellel háborúzós férgeknek. És most én fogok játszadozni veled, kisfiam.
Eközben nem messze a Vegától három űrkapszula száguldott.
- Nézzék! A Vegán minden jel szerint harcok folynak!
- Valóban, Felség! Ez különös!
- Utánajárok! Lehet, hogy valami mesterkedés folyik ott ellenünk. Nappa, ezredes! Ti menjetek tovább az öcsémhez, segítsetek neki, ha végeznek az ellenséggel keressék meg Náriuszt a Szinálon, és induljanak haza. Információkat akarok!
- Értettük, Felség!
16. rész.
A Minéria bolygó füstölgő romjai között eközben néhány tiszt ült tanácstalanul, merev arccal.
- Önök szerint miért tette ezt Vogota úr? Akárhogy is gondolkodom, nem találok rá magyarázatot.
- Pedig ez igazán egyszerű őrmester. A herceg fiatal és önfejű. Pont mint őfelsége volt annak idején.
- Ez akkor is furcsa. Még ha dühös is a bolygó miatt, még ha egyedül is akar harcolni az ellenséggel… de miért kellett ezért tönkretennie a hajóinkat?
- Hamarosan visszatér, higgyék el. Mostanra már biztosan letarolta a Verokot.
Hirtelen egy újabb harcos tűnt fel a levegőben.
- Őrnagy úr, találtunk néhány túlélőt a nagy tó mellett.
- Ez jó hír, tizedes! Mondtak valami fontosat?
- Sajnálom, Uram, nincsenek maguknál.
- Aha. Amikor magukhoz térnek, hallgassák ki őket.
A fiatal hadnagy hirtelen felugrott. Kissé idegesnek látszott.
- Elmegyek, megnézem, súlyos-e az állapotuk.
- Hagyja, csak hadnagy. Ne zavarjon, a gyógyítók majd teszik a dolgukat. Inkább azt mondja el, milyen volt a herceg arca, amikor elment. Maga látta utoljára.
- Már mondtam, Uram! Egyszerűen gyomorba vágott, mielőtt szólhattam volna. Egy ütéssel szétverte a vezérlőberendezést, és már ment is a kapszulája felé. Uram, én mégis megnézném azokat a túlélőket.
- Egye fene, menjen csak. De ne legyen láb alatt.
- Igyekszem, Uram.
A hadnagy nem sietett, elindult a távolban épp csak látszó űrhajó felé. Hirtelen azonban egy kis csomag esett ki páncélzatából. Az őrmester odaugrott, és felkapta.
- Várjon, hadnagy! Elejtette a cukorkáit!
A hadnagy megfordult, erre az őrmester felé dobta a kis tasakot. A levegőben a laza kötés felmondta a szolgálatot, a csomag tartalma a földre hullott. Kis alkatrészek estek a földre. Döbbent csend lett úrrá a csillagharcosokon. Az őrmester lehajolt, és felvett egy csavart.
- Ez… ez a rádióból való. Maga… maga…
A hadnagy arca falfehérré vált.
- Ezek csak…tartalékok, őrmester. Tudja, ha elromlana.
- Elromlott. Miért nem szólt, magánál van tartalék?
A tisztek felálltak, közelebb mentek a hadnagyhoz. Az hátrálni kezdett.
- Én…
Hirtelen létrehozott egy energiasugarat, és a földön heverő apró tárgyakra irányított. Azok szanaszét törtek. A hadnagy felemelkedett, menekülni próbált.
A tisztek utána. Nemsokára utol is érték, az őrnagy egy rúgással a talajra küldte. Már a földön feküdt, mindenki megajándékozta egy rúgással. Amikor ezt megunták, az őrmester lefogta, a többiek vallatni kezdték.
- Te mocskos áruló! Te tetted tönkre a gépeket és a rádiókat. Te beszélted tele a herceg fejét, hogy csapába csald! Miért?
- Én… én csak… Kérem, ne bántsanak! Én sajnálom.
- Sajnálhatod, is te kutya! Beszélj, mi ez az egész!
- A Vegeta bolygó… El fogják…
A hadnagy sírni kezdett. Neki vége. Ha beszél, meghal, ha nem beszél, akkor is meghal.
Az őrnagy is tudta ezt, nem pazarolta az időt, egyszerűen megfojtotta az árulót.
- Siessenek. A legerősebbek szálljanak be az űrkapszulákba, és indulás. Mindenki a Verokra, Vogota herceget minden jel szerint tőrbe csalták! Százados maga menjen haza, értesítse a…
Az őrmester szomorúan szakította félbe.
- Hagyja, őrnagy úr. Az alkatrészek között ott voltak a kapszulák indítógombjai is. Se rádió, se űrhajó. Az a féreg alapos munkát végzett. Itt ragadtunk.
- A francba. Ha a hercegnek baja esik, Őfelsége megnyúzat mindannyiunkat.
17. rész
A Vega bolygón tovább folytatódott Kakarotto és Cold harca. A forróság nagyon megnehezítette Kakarotto dolgát, fáradt volt, és sok helyen vérzett a teste. De már szuperharcos volt, így mindezek ellenére ő irányította csatát.
Cold sem adta még fel. Újra és újra rátámadt Kakarottóra, de az mindig a földre küldte.
- Erősebb vagy nálam. Miért nem ölsz már meg?
- Hahaha! Szeretnéd, nem igaz? Nos, elárulom neked: nem foglak megölni.
- Tessék???
- Jól hallottad, barátocskám. Kiverem belőled minden erődet, és elviszlek a Vegetára. Ideális szőnyeg lesz belőled.
- Hrrr. Te szemét csillagharcos! Ha… He?
- Mi?
Szinte egyszerre vették észre, hogy a közelben egy űrkapszula csapódott be. Kakarotto morcos lett. Egyedül akarta elintézni ellenfelét. Na de nem baj, legalább lesz közönsége.
- Ez biztosan az egyik haverom lesz.
Mindketten a becsapódástól keletkezett porfelhő felé néztek, és várták a kapszula tulajdonosát. Az hamar fel is tűnt az égen. Amikor közelebb ért, Kakarottoban a vér is meghűlt.
- Őfelsége?!
Amikor Vegita király végre megérkezett a csata helyszínére, a hadnagy illendően térdre ereszkedett. A király azonban meredten bámulni kezdte Coldot.
- Mi a fene?
Miután felocsúdott, kérdően nézett a még mindig térdelő Kakarottora.
- Jelentsen katona, mi ez az egész? Ki maga, és hogy került ide… Dermesztő?
- Felség, ez itt nem Dermesztő. Ez egy eddig eltitkolt testvére, aki túlélte a régi háborút. Én Kakarotto hadnagy vagyok. A Trukánóról követtem ezt a férget, és itt kaptam el. Fel akarta robbantani a Vegeta bolygót.
- Micsoda?
- Felség, azt hiszem, még mindig veszélyben van a bolygónk. Ennek a féregnek a serege zaklatta Vogota herceg Úr bolygóját. Azt állítja, Náriusz seregére rárobbantották a Szinált. Egy sereg a Vegeta felé tart.
- Te jó ég. A sereg elpusztult?
- Igen, Uram, ezt én is tanúsíthatom. A bolygó eltűnt a radaromról.
- A fenébe. Maga szuperharcos. Induljon azonnal haza, és figyelmeztesse a parancsnokságot a veszélyre. Én majd elintézem azt a férget. Induljon máris, Tábornok, ne késlekedjen.
- Igenis, Felség! De… én nem vagyok tábornok, Uram.
- Süket talán? Azt mondtam: tábornok. Induljon már!
- Igenis!
Kakarotto gyorsan bepattant a kapszulájába, és már indult is. Cold dühödten nézett utána.
- Elintézlek, te féreg!
A távolodó kapszula felé fordította a kezét, és formált egy energiagömböt. Ekkor viszont Vegita király elkapta a kezét, és egy erős ütéssel letépte. Cold fájdalmasan ordított fel. A király csak mosolygott.
- Na akkor meséld csak el szépen a bácsinak, mit is akartál csinálni a mai napon?
18. rész.
A Vegeta bolygó mellett nagy flotta sorakozott fel. Minden fegyver a bolygóra irányult. A legnagyobb hajó vezérlőtermében egy kis ronda lény nyomkodta a gombokat egy képernyő előtt. Hirtelen felnézett egy magas, fekete köpenyt viselő férfira.
- Ezredes, készen állunk a tüzelésre. Kiadja a parancsot?
Amaz gorombán visszaszólt.
- Megőrült?! Nem semmisíthetjük meg csak így ezt a bolygót! Cold nagyúr személyesen akarja felrobbantani! Viszont azt nem tiltotta meg az Úr, hogy lemészároljuk a csillagharcosokat.
- Jó ötlet ez, Ezredes? Ha csak egyetlen szuperharcos is a Vegetán maradt…
- Az egyetlen az a vén trottyos Vegeta. Az beteg. Személyesen intézem el a férget. Ahogyan azt ő tette a mi népünkkel. Szóljon a parancsnokoknak. Megkezdjük az inváziót.
A bolygón eközben harci páncélban sorakoztak fel a csillagharcosok. Mindenki tudta, hogy nagy veszély leselkedik rájuk. Mindannyian alacsony rendű harcosok voltak, idősek, gyerekek, nők. A tömeg átlagos harci kapacitása 800-3000 egység között ingadozott, igaz, volt pár erősebb harcos is. Vegeta a trónteremben várakozott. Hirtelen megszólaltak a szirénák. A csillagharcosok amint az égre pillantottak, katonák ezreit láthatták, amint éppen feléjük tartottak. A csillagharcosok azonnal ellentámadásba kezdtek. A két sereg hamar összeért, óriási mészárlás kezdődött. Bár az ellenség erősebb volt, még nem szokták meg a bolygó erős gravitációs hatásait, így igencsak lomhán mozogtak. A csillagharcosok ezt kihasználva kezdetben sikereket értek el, de hamar kezdtek visszaszorulni a talaj felé.
Vegeta az erkélyre rohant. Látván, hogy a küzdelem már elkezdődött, átváltozott szuperharcossá és nekiiramodott. Azonban egy villanás megzavarta, egy pillanatra megállt és szétnézett.
- Mi?!
A háta mögött egy sötét köpenyes alak a farkát markolta.
- Ostoba. Ez csak az alacsony rendűeknél működik.
- Tudom. Más terveim vannak.
Azzal az idegen erősen megpörgette a volt királyt, és a tetőn keresztül dobta vissza a palotába. Amikor Vegeta becsapódott a trónterembe, azonnal visszaváltozott, és maró fájdalmat érzett a szívében. Magának sem akarta bevallani, de még mindig nagyon beteg volt. Az idegen ismét mellette termett.
- Triginó ezredes vagyok. Te semmisítetted meg a bolygómat, te gaz, ezt most illendően viszonzom. Apró darabokra verlek.
Vegetának kezdett homályosulni a látása…
19. rész
A város egy más pontján Bardock is kemény harcokat vívott. Itt kevesebb volt az ellenfél, de minden csillagharcos a palota környékén gyűlt össze, alaposan megizzasztották. Ő sem volt már fiatal, de még jó erőben volt. Sorra csapta le ellenfeleit, de azok rajzottak, mint a legyek. Bardock egyre inkább szorult vissza a háza felé. Onnan egy fiatal nő rohant ki, hogy segítsen neki, de rákiáltott:
- Menj vissza Veniki! Vigyázz Raditzra! Egyedül is elbánok a mocskokkal!
Veniki megfogadta a tanácsot és visszarohant. Bardockot ekkor erősen gyomorba vágták, sokan rontottak rá. Hiába fogták le, kiszabadult, és újra erős ütéseket mért ellenfeleire. Végül észrevette, hogy páran berontanak a házba, gyorsan utánuk ment, és végzett velük. A leghátsó szobában talált rá a rémült Venikire, karjában tartotta a kicsit. Valaki azonban hátulról fejbe vágta, ájultan zuhant a földre. Három ellenséges harcos vette körbe a gyereket szorongató Venikit.
- Szió cicus.
Az egyikük egy kis energiagömböt csinált, Veniki behunyta a szemét. Biztos volt benne, hogy az ellenség végez vele. Ekkor azonban meghallotta, hogy a katonák száját őrült halálsikoly hagyja el. Mikor kinyitotta a szemét egy szuperharcos állt előtte. Egy pillanatig meg sem ismerte.
- Rotti …te vagy az?
- Nyugodj meg, Veniki. Vigyázz apára.
Azzal már szaladt is ki, gyorsan felemelkedett a ház fölé. Rengeteg csillagharcos közeledett felé. Menekülők voltak. Amikor észrevették a szuperharcost, egy emberként sorakoztak fel mögötte. Kakarotto látta, hogy a legnagyobb harc a palota körül tombol.
- Utánam mindenki!
Több százan indultak el az új vezérrel az élen, hogy megvívják a végső csatát kisöpörjék az idegeneket a Vegetáról.
Közben a palotában Triginó ezredes hangosan hahotázva ütötte-rúgta a védekezésre képtelen Vegetát.
- Dögölj meg! Dögölj meg! Mind dögöljetek meg!
A folyosóról pár csillagharcos rohant, hogy megmentsék egykori királyukat. Ez egy pillanatra elterelte Triginó figyelmét. Vegetát a földre dobta, és egy energiasugarat küldött feléjük, de azok elugrottak. Hirtelen furcsa érzés fogta el. Megfordult, Vegeta a falnak támaszkodva állt mögötte. Nem kapott levegőt, nem értette, mi történik. Elsötétült előtte a világ. Miután meghalt, Vegeta hozzá lépett, és levette Triginó nyakáról az aranyláncot, amit alig pár másodperce csempészett oda.
- Nem ez életem legszebb győzelme…
Megfogta a halott ezredes nyakát, és nagy nehezen az erkélyre cipelte. Kint javában tombolt a küzdelem, a védők egyre inkább szorultak vissza a hatalmas túlerő elől. Amikor meglátták, hogy Vegeta legyőzte az ellenfél vezérét, óriási éljenzésben törtek ki. Lelkesedésüket fokozta, amikor meglátták a közeledő Kakarottót az erősítéssel. Az ellenség látván a dolgok kedvezőtlenalakulását, menekülni kezdett. A csata eldőlt. A csillagharcosok végre ellentámadásba mentek át. Azt már nem látták, amint Vegeta összeesik az erkélyen. Éppen abban a pillanatban, amikor Vegita király megadta a kegyelemdöfést Coldnak a Vegán.
20. r
AJÁNLOM AZ OLDALT
