|
Összeesküvés
2007.04.14. 17:15
6. rész.
- Vogota herceg, hamarosan elérjük a Mináriát.
- Remek. Kicsit feltöltődünk, majd indulunk is a Verokra.
Az űrhajók gyorsan haladtak céljuk felé. A herceg és a tisztek egy nagy ablakon át nézték az űrt. Szemükön különleges fényvisszaverő szerkezetet viseltek, nehogy egy távoli bolygó vagy hold elindítsa bennük az átalakulás folyamatát, akkor az űrhajó megsemmisülne.
- Ön szerint őrmester Náriusz tábornok, vagy mi találjuk meg az ellenséget?
- Remélem, mi.
- Én is. Nagyon jó lenne már egy igazi csatában részt venni. Ön szerint hányan lehetnek ezek a férgek?
- Nem tudom Uram! Remélem 250 harcos elég lesz a kiirtásukhoz.
- Őrmester, őrmester! Maga túl… pesszimista.
- Csak óvatos vagyok, Uram. Gondoljon bele! Mi értelme van ennek? Lecsapnak, eltűnnek, lecsapnak, eltűnnek… szerintem azt akarják elérni, hogy kövessük őket. Vagy csapdát akarnak állítani, vagy…
- Vagy nagyon hülyék. Én az utóbbira szavazok.
- Úgy legyen, Uram!
- És magának mi a véleménye, hadnagy? Maga szerint is jól fogunk mulatni?
- Mi az hogy! Már alig várom, Uram!
- És tudják, mi a szórakoztató ebben az egész helyzetben? Hát az, hogy az ellenség…
A herceg mondatát a rádiós zavarta meg. Hangja nagyon izgatott volt.
- Vogota herceg! A Minériát megtámadták!
- Hiszen ez fantasztikus! A vacsora házhoz jön, hahaha!
- Nem, nem, Uram, ez… ezek túlerőben vannak. A Minéria romokban áll, az érzékelők szerint a bolygó 86%-a… a palota is eltűnt.
Vogota herceg elsápadt, majd arca vörös lett.
- Miket beszél? Az képtelenség! Sok harcosom van a Minérián!
- Látja, Uram! Ezért vagyok én olyan óvatos!
- Pofa be Őrmester! Mikor érjük már el a… Mikor érünk már haza?
- Perceken belül, Uram!
- Totális riadó! Az ellenség valószínűleg teljes hadereje ott van a mi bolygónkon! Rohadtak! Mennyi ideig tartott, amíg…Áhh!
- Nyugodjon meg Uram! Pár perc alatt végzünk velük, és a hulláikból építjük fel az épületeket!
A herceg elvigyorodott.
- Maga tényleg egy beteges szadista, hadnagy. Helyes! Nagyon helyes!
7. rész
A Trukánó bolygó iszapos völgyeiben rémült élőlények rohangáltak össze-vissza, ordítozva, mint akik megvesztek.
- Nem lehet! Végünk, itt döglünk meg mind!
- Hogy találhattak ránk? Hogyan?
A hangzavar csak fokozódott amikor észrevették a magasból közeledő űrkapszulákat. A zavart egy magasabb férfi, minden bizonnyal a vezér, üvöltve próbálta megfékezni:
- Elég legyen már! Csöndet! Figyeljetek, ezek nem itt fognak földet érni! Vissza kell mennünk a barlangokba! Nem tudhatnak rólunk! Ha nem adunk jelt magunkról, nem lesz…
Hangját hangos dörgések szakították félbe. Egy hatalmas légvédelmi fegyverből kezdtek el tüzelni az űrkapszulákra, méghozzá egész pontosan. Azok szétrebbentek, felbontották alakzatukat, de mindegyik földet ért. A lények vezére lemondóan sóhajtott.
- Idióták. Most már tényleg végünk van.
Nem messze tőlük, a lezuhant kapszulákból támolyogva másztak elő a csillagharcosok.
- A francba! A tábornoknak valóban igaza volt. Tényleg van még ellenség a Trukánón. Száni?
- Megvagyok, hadnagy! Csak úgy lüktet az agyam!
- Agyad? No, Zorba?
- Élek hadnagy! Azt hiszem!
- Hol van Turic és Flolu?
- A domb mögött csapódtak be. Áh, jönnek már… Vagyis csak Flolu.
- Hé, Flolu! Mi van, egyben vagy?
- Igen hadnagy, kutya bajom! De Turic… nyakát törte.
- Mi? Az átkozottak! Merről lőttek? Végzek minddel!
- Csillapodj, Zorba, Küldetésünk van, nem veszíthetjük el a fejünket!
- Értettem, hadnagy!
- A terv a következő: én és Flolu megkeressük a hitványakat. Előbb kivallatjuk őket, majd végzünk velük. Tudnunk kell, hogy kapcsolatban állnak-e a Minériát zaklató csapatokkal. Zorba, Száni, ti itt maradtok. Értesítsétek a Vegetát, hogy társaságba kerültünk, és vigyázzatok a kapszulákra. Világos?
- Igenis, hadnagy.
- Indulás, Flolu. Azt hiszen Észak-kelet felől lőttek minket.
8. rész.
A két csillagharcos hamar megtalálta a hatalmas fegyvert, amivel tüzet nyitottak rájuk, azonban a személyzetnek nyoma sem volt.
- Na mi a nagy helyzet? Bújócskázunk, bújócskázunk?
- Nézd, az a barlang ott elég gyanús, neked nem?
- De igen. Nézzük meg.
A barlang bejárata elé sétáltak, és bekiáltottak:
- Tudjuk, hogy bent vagytok! Azonnal gyertek ki!
A barlangban valami megcsörrent, de senki nem jelent meg. Flolu energiagömböt formált egyik kezével, és a barlang bejárata felé tartotta.
- Ha nem, hát nem. 10 másodpercetek van. 9. 8. 7. 6. 5. 4.
Ekkor jelent meg a bejáratnál a vezér alakja. Kakarotto felmordult.
- Te vagy az, te féreg? Hogy élted túl? Már nagyon régen irtottam ki a népedet.
- Nem, Kakarotto hadnagy, akkor nem. Sajnos most fogod megtenni.
- Micsoda önbizalom, hahaha.
A többi harcos is előbújt, fegyverrel a kezükben amiket mindenki a csillagharcosokra irányított.
- Na ne már, ez a rész mindig fárasztó.
Mindenki tüzet nyitott. A golyók papírgalacsinként peregtek le a vigyorgó Kakarottóról és társáról. Pár másodperc volt csak és a lőszerek kifogytak.
- Na, akkor beszélgessünk. Hogy kerültetek ide, és mit tudtok a Minériánál zajló eseményekről?
A vezér mosolygott.
- Nem értem, miről beszél, hadnagy.
- Nem? Hát jó.
Kakarotto Flolóra pillantott, aki értve a pillantást, egy ütéssel leterítette a vezért. A többi katona pánikba esett. Kakarotto megfogta az egyik nyakát:
- Beszélj!
- Dögölj meg, csillagharcohh…
Eldobta a halottat, másik katonát fogott meg:
- Beszélj!
- Ne…nem!
Kicsit erősebben szorította a nyakát:
- Nem?
- Vá…várjon. Építettünk egy gépet egy erős lénynek, hogy elpusztítsa a Vegetát, a seregeteket tőrbe csaltuk, a Szilánon és a Minérián, cserébe egy bolygót kapunk, kérem, ne bántson!
- Mi van?! Milyen gépet? Kinek? Hol van az most? Mond, vagy széttéplek!
- Már elment. Nemrég ment el. A Vegetára tart.
Kakarotto megölte a katonát, majd a többit is. Idegesen nyomott meg egy gombot fürkészén.
- Száni, azonnal lépj kapcsolatba a Vegetával. A bolygót veszély fenyegeti, a sereget is csapdába csalták.
- Sajnálom, hadnagy, minden rádió elromlott, és csak egy kapszula tud felszállni.
Kakarotto felszállt és elindult a kapszulák felé.
- Készítsétek el nekem! Azonnal haza kell mennem.
Villámként csapott agyába a gondolat:
- Veniki…
9. rész
Vogota herceg bosszúsan lépkedett egykori csodaszép palotája romjai között, nyomában tisztjeivel. Pedig milyen csodaszép bolygó volt ez, az ő saját bolygója. Most mindenhol a halál szaga terjengett. Két csillagharcos szállt le a herceg elé, és félve jelentettek:
- Vogota Úr, az ellenség felszívódott. Nem találtunk túlélőket a bolygón.
- Átkozottak! A radar miért nem érzékelt semmit?
- Mi sem értjük, Uram. Ez az egész nagyon különös.
Az őrmester is megszólalt:
- Uram, mikor indulunk a Verokra? Most már egészen biztos, hogy az ellenség ott állomásozik.
- Várjon, hagy gondolkodjam! Összesen körülbelül 12.500 harcos volt a bolygón. Közülük a legerősebb Ernész volt 68.400 harci egységgel…vagy 78.000…mindegy. Az én erőm ennél sokkal magasabb, és az önöké is. Ahhoz, hogy egy Ernészhez fogható katonát legyőzzenek, több tízezer harcosra volt szükségük… Nem értem. Ekkora erővel… Hé…nézzék, ott valami mocorog!
- Riadó!
A csillagharcosok odarohantak, ahol a harc egy túlélője éppen egy rádőlt fal alól próbált szabadulni. A herceg azonnal felismerte.
- Ez az én emberem… Segítsetek neki!
Miután kimentették a túlélőt, Vogota herceg azonnal kérdésekkel halmozta el a legyengült férfit.
- Mi történt? Ki tette ezt veletek?
- Csak…ebédelni mentem. És… És akkor robbanást hallottam. Ez nagyon fáj.
- Hányan voltak? Honnan jöttek? Mond már!
- Csak…csak négyen. Ernészt pillanatok alatt…örh…
- Ennek vége.
- Négyen?! Azt mondta négyen? De hiszen ez teljesen lehetetlen!
Az őrmester türelmetlenkedni kezdett.
- Uram, azonnal értesítenünk kell a Tábornokot! Ha csak négyen voltak, 250-en is kevesen vagyunk ellenük.
Vogota herceg visszarohant az űrhajóba. A bejáratot azonban elállta a sebhelyes arcú fiatal hadnagy.
- Uram várjon!
- Nincs időm magára! Értesítenünk kell Náriuszt!
A hadnagy azonban megfogta a herceg karját.
- Herceg Uram! Miért kellene már szólni annak az idiótának? Figyeljen… Ha ön győzi le őket… Mekkora dicsőség lenne az önnek! Ha idehívja a szuperharcosokat, az olyan lenne, mintha…
- Mintha?
- Mintha félne, Uram!
Vogota herceg felmordult. Kitépte karját a hadnagy kezéből, és elrohant. Pár perc múlva a tisztek megdöbbenve szemlélték, amint az űrkapszulája a magasba emelkedett, és eltűnt a Verok bolygó irányába.
10. rész.
Vegita király nyugtalanul sétálgatott fel-alá a díszes palotában. Gyűlölte a semmittevést. Nemrégen, amikor apja átadta neki a trónt, úgy érezte, ő a legboldogabb csillagharcos az egész Univerzumban. De hogy egész nap egy kényelmetlen trónszéken üljön, sok hízelgő kutya talpnyalását hallgassa, és a legnagyobb gondja a nép élelmezése legyen! Brrr! Ezt nem tudta elviselni. Végül a rádióteremben kötött ki, gondolta, meghallgatja az új háború fejleményeit. De csalódnia kellett, a rádiós rossz híreket közölt.
- Felség, sajnálom, de Vogota Úr és Náriusz tábornok csapataival is megszakadt az összeköttetés.
- A fenébe is. Mi történt?
- Nem tudjuk, Felség! A hiba nem a mi készülékeinkben van, az biztos.
A király csalódottan indult vissza a trónterembe. A folyosón az apjával találkozott.
- Apa! Neked pihenned kellene!
- Hah! Még hogy én! Egyébként is, csak sétálni indultam.
- Apa! Én ezt nem bírom! Nem tudok csinálni semmit! Elmegyek Vogota után!
- Fiam. Bölcsebbnek kellene lenned! Tudod jól, hogy…
- …hogy az ellenség nagyon titokzatos, a Vegetát is megtámadhatják, csak én védhetem meg, meg csapda, meg minden! De Ki a fene lenne olyan bolond, hogy megtámadja a csillagharcosok bolygóját? Ki? Akik a Minériát zaklatják, nem érhetnek el ide, hiszen Vogota ott áll köztünk! Náriusz tábornokon sem juthatnak át!
- És a Trukánó, fiam?
- A Trukánó! Mi az apa?! Letaroltuk, még te magad, nem emlékszel? Különben is, a tábornok emberei ott vannak! Nem lehet semmi baj!
- Hát… Nem is tudom, Vegita. Az érveid jók, de az ösztöneim azt mutatják, valami itt nagyon nem stimmel.
- Hajh, apa! Hát rendben, ha ez téged megnyugtat, maradok. Megyek, edzek egy kicsit. De a következő háborút én vezetem!
A király szomorúan és dühösen indult el a folyosó legutolsó ajtaja felé. Az öreg Vegeta azonban hirtelen mégis megszólította:
- Vegita… Ám legyen. Menj csak, majd addig én felügyelek. De légy nagyon éber, fiam.
Vegita vigyorgó fejjel nézett apjára, biccentett, majd elrohant.
- Csak nehogy megbánjam.
Pár perc múlva Vegeta is kiért a szabadba, a szépen fejlődő várost nézegette büszkén kedvenc dombjáról. Jó kedve azonban hamar elmúlt, amikor egy harcos rohant hozzá:
- Uram, jöjjön, rádióüzenet érkezett az elitosztag parancsnokától! Azt hiszem, baj van, Uram!
11. rész.
Vegeta olyan tempóban rohant be az irányító központba, hogy aki látta, el sem hitte, hogy pár napja még a halálán volt. Amikor beért, hangosan zihált.
- Parancsnok! Itt Vegeta kir… akarom mondani tábornagy. Jelentést kérek!
A rádió elég baljós módon recsegett.
- Uram, itt Kakarotto hadnagy beszél! Uram, nagy a baj! A Trukánón ellenséges csapatokba botlottunk. A vallatás során beismerték, hogy a bolygónk elpusztítását tervezik. Nagy a baj Uram! A…
- Ki tervez, mit?
- Nem tudom Uram, ki a vezetőjük, de a már úton van a Vegeta félé valami csodafegyverrel. A csapatainkat csapdába csalták. Hazafelé tartok, megpróbálom…
A rádió hangos reccsenéssel elhallgatott. Vegeta arca teljesen vörös volt.
- A fiam! Állítsák meg Vegitát, itthon kell maradnia!
- Sajnálom Uram, már elhagyta a bolygót.
- Rádión nem tudja elérni, maga ostoba.
- Megpróbálom… nem Uram. A teljes kommunikációs hálózatunk csődöt mondott.
- Szabotázs! Áruló van köztünk! Azonnal rendeljék el a mozgósítást! Hány harcosunk van?
- Csak pár tartalékos, Náriusz Tábornok Úr a teljes sereget elvitte. A legerősebb harcos a bolygón ön, Uram.
-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
