1. rész.

A Vegeta bolygó óriási királyi palotája udvarán leszállt egy kisebb űrhajó. Kisebb társaság lépett elő belőle, mindannyian csillagharcosok voltak. Egyenesen a palotába siettek, gyorsan, magabiztos léptekkel. Az őrök tisztelegtek előttük, amint beléptek a kapun. Amikor végigmentek a sötét folyosón, csak úgy kopogott a padló lábaik alatt. Végül beértek a trónterembe, egyenesen az ajtóval szemben ülő királyhoz igyekeztek. Tisztes távolban megálltak és letérdeltek uralkodójuk előtt, kivéve egyiküket, egy fiatal harcost. Ő egyenesen a király elé lépett, és hangosat kurjantott:

-         Szevasz, Felség!

-         Szevasz. Rég láttalak. Mi hír a Minérián?

-         Gondok vannak. Megjelent valami titokzatos sereg. Folyamatos betörésekkel zaklatnak minket. Gyengébbek, de…hagyjuk most ezt. Apával mi van?

-         Jól megijesztett az Öreg. Néhány idióta már gondolatban el is temette. Most meg úgy néz ki, napok alatt a régi lesz.

-         Ez nagyszerű. Minél előbb találkozni szeretnék vele!

-         Rendben van. De mond, mi ez a sereg? A nagy háború óta nem mert kikezdeni népünkkel senki!

-         Az már igaz! Különösek ezek. Majdnem olyan a páncélzatuk, mint a miénk. A baj az, hogy gyávák ahhoz, hogy szemtől szembe harcoljanak. Feltűnik egy csoport, támad, mielőtt reagálnánk, már el is tűntek. Itt valami készül, Vegita. Azért is jöttem, hogy csapatokat kérjek. Kevesen vagyunk, nem léphetünk fel támadólag.

-         Ezt az Öreggel kell megbeszélned. Nem tudom…ha lehet, én is veled tartok majd!

-         Az remek lenne!

-         Jut eszembe, hogy haladsz? Elérted már a szuperharcosi szintet?

-         Nem, a fene vigye el! Nap mint nap edzek, de nem tudok…

-         Ugyan. 15 évesen ez még nem számít szégyennek! Ja, már 24 férfinak és 4 nőnek sikerült az elmúlt évek alatt!

-         Hogy az a…! A legenda szerint…

-         Hagyd azt a hülye legendát! Nem a legendáról van már itt szó, ebben már csak a nagyon fanatikusok hisznek. Régen úgy tartották, ezer évenként sikerül egy embernek. Most meg pár év alatt…Tudod mit jelent ez?

-         Sejtem.

-         Evolúció, öcskös, evolúció! Népünk egyre erősödik! Még egy alacsony rendű harcos is elérheti az aranyszintet, ahogy a nép hívja. De most induljunk az Öreghez!

A király és a másik harcos elindultak, fel az emeletre. 

2. rész

Amikor az idős Vegeta meglátta fiait, sápadt arca egyből kivirágzott.

-         Vogota! Örülök, hogy újra látlak, fiam!

-         Üdvözöllek, Apám! Amint megkaptam az üzenetet, azonnal indultam! Örülök, hogy jobban vagy!

-         Áh, ez a nyavalya már bennem marad. Már nem vagyok olyan mozgékony, mint annak idején. Ezért is adtam át a trónt a bátyádnak. Ő most a bolygón a legerősebb csillagharcos.

-         Köszönöm, Apám!

-         Apám! Rossz híreket is hoztam magammal. Feltűnt a bolygóm környékén egy idegen ellenség. Sok katonámat megölték.

-         Micsoda! Te csillagharcos herceg vagy! Hogy a fenébe…

-         Bocsáss meg, már rég leszámoltam volna velük, de nem vállalnak nyílt harcot. Lecsapnak a semmiből, és már menekülnek is. Üldözném én őket de…a felszerelés nem alkalmas.

-         Értem, fiam. A legbosszantóbb ellenség a gyáva ellenség. Vegita! Adj meg az öcsédnek mindent, amire szüksége lehet. Nem ártana, ha egy-két tapasztalt tisztet is vinne magával!

-         Kérlek, Apám! Nem kellenek tisztek! Egyedül is elboldogulok!

-         Fiam. Még nem vezettél háborút. A szíved lángol, de tapasztalat híján vagy még.

-         8 évesen már bolygókat foglaltam el egyedül! Megalázó lenne, ha pátyolgatnának! Higgy nekem, a háborút egyedül is megtudom nyerni!

-         Ám legyen. Jól van, délután összehívjuk a haditanácsot. Vegita, értesítsd Náriusz Tábornokot, valamint helyezd készültségbe a flottát.

-         Rendben, Apám!

-         Te pedig, Vogota, pihenj le egy kicsit, vagy ebédelj meg. Vagy nézz szét a Vegetán. Már rég jártál itthon.

Miután a fiai elmentek, Vegeta elgondolkodott. Ki merészelhet rátámadni a csillagharcosokra? Hibát követett el azzal, hogy délfelé nem igazán vezetett háborút. De nem, baj, ez már nem az ő dolga, majd fiai elintézik. Két szép, erős fiú. Vegita nyakában jól áll a medál, kimondottan uralkodásra született. Vogotából is nagy harcos válik, csak még egy kicsit forrófejű. Gondolatait egy női csillagharcos zavarta meg:

-         Felség…akarom mondani, Uram! Kész az ebéd!

-         Remek. Megyek is!

3. rész.

A Trukánó bolygó lepusztult, hegyes vidékein már csak pár elszórtan elterülő növényzet jelezte, hogy valaha ez a bolygó igen szép lehetett. Évekkel ezelőtt tarolták le a csillagharcosok. Néhány szerencsés őslakos törzs ugyan még kóborolt a hegyek között, nem néztek nagy jövő elé. Egy völgyben néhány űrhajó pihent. Nem messze tőlük, egy barlangban néhányan ördögi tervet szőttek. A homályban csak az árnyékuk látszott.

-         Nagyuram, nagyszerű híreket kaptunk a Vegetáról! Úgy tűnik, ráharaptak végre a csalira.

-         Épp itt volt az ideje. A taknyos kölyök végre megértette a figyelmeztetést.

-         A Gróf és emberei elhelyezkedtek a Verokon, Triginó ezredes pedig a Szinálon van. Pár nap még, és a csillagharcosok besétálnak a csapdába.

-         Kiváló! A tudósok?

-         Sikeres teszteket hajtottak végre! Úton vannak errefelé, hozzák a gépet is!

-         Nagyon jó! Ha megérkeznek, ne szálljanak le! Csatlakozom hozzájuk, és már indulunk is tovább. Leléphet!

Az egyik árny eltűnt. Vezére egyedül maradt a barlangban, és magában kezdett beszélni.

-         Te szemét Vegeta! Most megfizetsz mindenért! Öklével a falba csapott, az egész környék belerengett.

Eközben a Vegeta bolygón egy fiatal harcos sétált az épületek között. Magabiztosan lépett be egy aprócska házba.

-         Hé, apa! Hazaértem!

Egy sötét szobából idősebb férfi lépett elő. Nagyon hasonlított a fiához, csak arcán volt egy nagyobb vágás és több seb.

-         Kakarotto! Végre! Milyen volt a küldetés?

-         Izgalmas. Jókat harcoltam azokkal a tollas izékkel. Mi hír idehaza?

-         Na, gyere át a másik szobába!

Átmentek abba a sötét szobába, ahonnan az öreg előlépett. Kakarotto szája tátva maradt meglepetésében. Egy inkubátor szerű gépben egy aranyos kisbaba aludt édesen.

-         Hát megszületett…mikor?

-         A múlt héten.

-         Nagyszerű! Veniki hol van?

-         Elugrott valahová…még nem adtunk neki nevet megvártunk vele.

-         Raditz! Raditz lesz a neve, a bátyám után!

-         Bölcs döntés, Kakarotto. Haj, szegény Raditz fiam… Egyébként 815-ös harci erővel született. Úgy néz ki, erősebb lesz, mint te!

-         Büszke vagyok rá!

-         Utólag én nagyon szégyellem magam…amikor annak idején megláttam, hogy a te erőd 2 egység…nem nagyon büszkélkedtem veled.

-         Hagyd ezt, apa! Rég volt már.

-         Hidd el fiam, tábornok lesz belőled. Amekkorát fejlődtél születésed óta…szerencse, hogy a háború után Őfelsége megváltoztatott sok törvényt, és hazahoztak, különben még most is a Földön vesztegetnéd a tehetségedet.

-         Apa…éhes vagyok, van valami kaja?      

4. rész.

Egy hatalmas teremben gyülekeztek a magas rangú csillagharcos tisztek. Meghajoltak amikor a Vegeta és fiai beléptek. Egy gyors üdvözlés után Vegita kezdett beszélni:

-         Mint azt már tudják, fivérem bolygóját, a Minériát folyamatos támadások érik. Nem tudjuk, ki a felelős ezért, de elég magabiztosak, ha megmernek bennünket támadni. Ezért úgy döntöttünk, megleckéztetjük ezeket a bolondokat. Őrnagy, a térképet!

-         Igenis, Felség!

Egy magas, kopasz tiszt kiterített egy hatalmas térképet a terem közepén lévő asztalra. Mindenki körbeállta.

-         Mint tudják, a Minéria a Vegától délre helyezkedik el. A legközelebbi bolygók a sivatagos Szinál és a kicsi Verok. Mivel a közelben nincs más bolygó, ezért egészen biztos, hogy az ellenség ezen bolygók valamelyikén állomásozik. A Vega nem jöhet számításba, amint azt tudják! Kérdés?

-         Felség, A hadsereg nagy része fényévekre van zsákmányszerző úton. 60.000 harcost tudunk mozgósítani. Ez elég lesz?

-         Minden bizonnyal.

Náriusz tábornok is megszólalt:

-         Ez nekem elég gyanús, Felség!

-         Micsoda, Tábornok?

-         Nem tudom Uram, de…rossz előérzetem van. Javaslom, küldjünk néhány harcost a Trukánóra is!    

-         Minek? Ott nincs semmi!

-         De Felség! Ha a sereg elmegy, a Vegeta teljesen ki lesz szolgáltatva! Lehet, hogy csapda.

-         Meglehet, Tábornok. Rendben, elküldünk a Trukánóra egy elitosztagot. Bár szerintem felesleges. Van jelöltje?

-         Természetesen. Kakarotto hadnagy osztagát javaslom. Ő a segédtisztem, nagyon tehetséges. Szó szerint a semmiből küzdötte fel magát, nemsokára eléri az aranyszintet.

-         Rendben. Maga, Náriusz, a Szinálra megy, én az öcsémmel a Verokon nézek szét. Holnap indulunk. Az ülést lezárom.

Miután a harcosok elhagyták a termet, a király kérdőn nézett apjára.

-         Apa?

-         Jó. Kifejezetten jól csináltad, Vegita. Csak egy apró hibát ejtettél.

-         Mit?!

-         Te a Vegetán maradsz, fiam!

-         Mi…de apa!

-         Nincs ellenvetés! Náriusznak igaza van, ez az egész bűzlik. Kell valaki, aki megvédi a bolygót, ha történik valami.

Vegita király szomorúan sóhajtott.

-         Hát jó. Néha nem örülök, hogy én vagyok a király.

Vegeta jót kacagott, majd elment.   

5. rész

Eljött az idő. A csillagharcos sereg ünnepélyesen készülődött az új háborúba. A palota erkélyéről nézte a királyi család, ahogy a harcosok beszállnak az űrhajóikba. Néhány hajó már fel is emelkedett. A nők, gyerekek, öregek hangos kiabálással búcsúzkodtak családjuk büszkeségeitől. Vegita király nagyot sóhajtott.

-         Bárcsak én is mehetnék!

-         Ugyan, fiam! Hosszú még az életed! Annyi csatában vehetsz még részt, amennyiben csak akarsz. Te pedig indulj Vogota! A parancsnokok csak rád várnak.

-         Indulok, apám!

A herceg megszorította apja, majd a bátyja kezét.

-         Járj sikerrel, öcsém!

-         Úgy lesz, ne aggódj!

Eközben lent, a tömegben Kakarotto is búcsúzott a családjától. Szemmel láthatóan rossz volt a kedvük.

-         Nem hiszem el! A Trukánó! Képesek voltak elküldeni a Trukánóra! Végre harcolhatnák egy jót, erre tessék!

-         Nyugodj meg, Rotti!

-         Hogy nyugodnék meg, Veniki? Én harcolni akarok, nem pedig…áh!

Hirtelen egy harcos tűnt fel mellettük.

-         Hadnagy úr, készen állunk!

-         Rendben, Zorba, mindjárt megyek én is!

-         Indulnom kell. Ég veletek!

Kakarotto gyorsan megölelte asszonyát, megsimogatta a kicsi Raditz fejét.

-         Vigyázzatok magatokra! Pár nap és itthon vagyok!

Elbúcsúzott apjától is, és elindult, keresztül a tömegen. Valaki megérintette a vállát. Amikor hátrafordult, apját látta.

-         Fiam…nem akartam Veniki előtt mondani, de…szörnyű rémálmon volt az este.

-         Jaj, öreg, ne kezd már megint! Már így is mindenki teljesen őrültnek tart.

-         Figyelj, fiam! Az én álmaim beszoktak jönni, te is tanúja voltál. Láttam, ahogy ájultan összeesel a Nikilán…láttam, ahogyan a bátyád…

-         A lényeget, apa!

-         Ma este azt álmodtam, hogy Dermesztővel harcolsz a Vegán. Tested tiszta seb, vérzel…vigyázz magadra fiam.

-         Hahaha! Dermesztő már rég a pokolban van, apa! Meg hát hogy kerülnék én a Vegára! Az tiltott övezet, mióta…

-          Hallgass Kakarotto! Több tiszteletet várok el tőled! Tudom, hogy ez nem egy szokványos kis hódítás lesz. Vigyázz magadra!

-         Vigyázok apa! De most mennem kell! Ég veled!

Kakarotto beleveszett a tömegbe. Pár perc múlva az öreg Bardock még látta, amint felszáll az öt űrkapszula.

- Milyen makacs ember lett belőle…pont olyan, mint én voltam!