A BOSZÚ

1. rész.

Sötét, hosszú folyosón haladt végig, lépései messzire visszhangoztak az épületben. Csillagharcos ezredes volt, jól lehetett látni rangjelzéseit, amint néha egy-egy aprócska fénycsóva megvilágította mellkasát. Belépett egy halványan megvilágított szobába, és megállt egy ágy előtt. Az ágyban fekvő idős férfi félig kinyitotta szemeit.

• Mi…mi hír ezredes?

• Sajnálom, Tábornok. Újabb meteor közeledését jelentették. Ezt már nem bírja az ágyú…a Glináriónak csak napjai vannak hátra.

• Mindez…az én bűnöm. Ha akkor…ha visszamegyek.

• Ne hibáztassa magát Uram. Ön mentette meg akkor népünket. Ha visszatér a Vegetára… már ennyien sem lennénk.

• Mindennek vége…

• Jó hírein is vannak Uram! A földi és nameki missziónk sikerrel járt. Elloptuk azt a gépet. A namekról pedig a gömböket. Elitosztagunk már visszafelé tart.

• Akkor…akkor még van remény. Talán sikerül…sikerülnie kell. A herceg…a hercegről mi hír?

• Reménytelen, Tábornok! Teljesen asszimilálódott a földiekhez. Meg sem kíséreltük visszahívni, az akció sikeres lebonyolítása érdekében. Viszont sok értékes információt hallottunk. Földi rokonaink elpusztították Dermesztőt.

• Nekem is sikerülhetett volna. Megvolt az erőm hozzá. De gyáván megfutamodtam.

Hirtelen hatalmas rengés rázta meg a szobát. Az ezredes a testével védte az idős tábornokot.

• Már megint…meddig bírjuk még?

• Ne aggódjon, Uram! Nemsokára megérkeznek.

• Én…én…én már nem bírom sokáig. Ezredes…tudja mi a dolga!

• Igen Uram! Az életemre esküszöm, teljesítem a feladatot!

• Maradjon hű a királyhoz…ahogyan én is…

Az idős csillagharcos lehunyta szemeit. Meghalt.

• Ég önnel, Ryko tábornok.

Leoltotta a fényeket, és elhagyta a szobát.

2. rész.

• Ezredes Úr! A „Vegeta” csoport űrhajója feltűnt a radaron. Mindjárt megérkeznek.

• Nagyszerű, nagyszerű. Teremtsen rádiókapcsolatot velük, tizedes.

• Már próbáltam, Uram! A meteor azonban összekuszálta az étert. A legtöbb berendezés használhatatlan. Csoda, hogy a radar…

• Eléjük megyek!

A kis lapos űrhajó már feltűnt a sötét égbolton. Szépen lassan ért földet, a vezető nem kapkodott. Kinyílt az ajtó, majd három csillagharcos lepett ki belőle.

• Magasságos ég…Tudtam, hogy szörnyű lesz…de ez…

• Jelentsen, őrnagy!

• Ezredes! A parancs szerint csak személyesen a Tábornok úrnak adhatok jelentést!

• A Tábornok halott. Engem nevezett ki utódjának.

• Értem, Uram. Jelentem, elhoztuk a Namek bolygó kristálygömbjeit, valamint a bolygó vezetőjét.

• Vezessék elém!

Az őrhajóból kis kövér zöld lény lépett elő.

• Üdvözlöm önt, Uram. Meglep, hogy a történet tényleg igaz. Komolyan azt hittem, a csillagharcosok a Vegetán pusztultak annak idején. Elhoztam a kristálygömböket, ahogy megegyeztünk.

• Köszönöm a nagylelkűségét, Uram.

• Őszinte leszek önhöz, kételyeim vannak. Önök nem a legbarátságosabb nép a galaxisban, ugye érti? Nem szeretném, ha…

• Semmi oka az aggodalomra, Uram. A mi filozófiánk szerint csak az erőseknek, bátornak van joga az élethez. A Namek népe ezeket a címeket igazán kiérdemelte, miután szembeszállt a zsarnok Dermesztővel.

• Ez megtisztelő. Remélem, egyességünk mindkettőnk népének hasznára válik. Apropó, hol a népe, Uram?

• Látja ott azt a 42 embert? Ennyi a népem. Miután a környezet megváltozott…milyen ironikus, nem gondolja? Olyan meteoritok tizedelnek minket, amelyek annak idején a Vegeta részei voltak. Dermesztő átka még holtában is elér minket. Jöjjön, bekísérem a szobájába. Még meg kell várnunk néhány emberemet.

3. rész

Az ezredes nem aludt nyugodtan aznap éjszaka. Hosszú évek óta visszatértek rémálmai. Nem is bírt ágyában maradni, az ablakából nézte a kopár tájat. Milyen gyönyörű vidék volt ez valaha! Hogy örültek, amikor megérkeztek a hosszú út után! És most…undorodva fordult el. Még éltek az emlékében a bevésődött képsorok. Fiatal tisztként maga is részt vett a nagy evakuálásban. Több ezer öreg, nők, gyerekek próbáltak akár erőszakkal is feljutni a nagy hadihajókra, miután kitört a pánik. Csak pár óráig tartott, mégis, mintha napok lettek volna.

Erőt vett magán, és megpróbált aludni egy keveset. Sajnos nem sikerült neki, álmában is előtörtek a rémképek. Látta felrobbanni a Vegetát. Vagy már a Glináriót? A jó ég tudja. Verejtékezve riadt fel ismét. Úgy döntött, nem fog aludni tovább, egyszerűen félt az alvástól. Lement a nagyterembe, ahol a rádiós a monitor előtt aludt. Feljebbvalója lépéseire riadtan pattant talpra.

• Bo…bocsásson meg, ezredes Úr!

• Hagyja csak. Legalább maga még tud aludni. Mi van a namekivel?

• A szobájában van. Pár harcosunk szemmel tartja.

• Értem. Jól van. Nem eshet baja. Ő a bolygónk utolsó reménye.

• A bolygónk…

• Van valami hír a hadnagyról? Késik, már órákkal ezelőtt meg kellett volna érkeznie.

• Sajnálom uram. Csak a meteor villog a radaron.

• Mennyi időnk van még?

• Uram…ha nem érnek ide a következő másfél órában…pár harcosunk megpróbálta elintézni. Nem sikerült.

• Óh, ha az a baleset nem lett volna az űrhajókkal! Már rég másik bolygón lehetnénk!

• A hadnagy jó barátom. Ismerem jól. Nincs előtte lehetetlen. Ha valaki képes elhozni azt a masinát, akkor az ő! Uram…ön szerint a Tábornok Úr terve beválik?

• Ryko tábornoknak még nem volt olyan terve, amely kudarcba fulladt volna. Fáradt vagyok. Azt hiszem, mégiscsak alszom egy keveset.

Az ezredes elindult szobája felé. Azonban alig tett pár lépést, felhangzott egy jól ismert csipogás a műszerekből.

• Ők azok! Megérkeztek! Hála az égnek!

4. rész

Az ezredes néhány emberével loholt a leszállópálya felé. Az űrhajó éppen most fejezte be a leszállást. Sietniük kellett, már csak pár percük volt hátra a meteor becsapódásáig. Az ajtót kitépve rohantak be az űrhajóba. A legénységnek nyoma sem volt, csak egy vérben úszó férfit találtak a padlón fekve. Az ezredes gyorsan intézkedett.

• Siessetek, egy túlélő! Beszélj, hol a gép?

• Há…hátul. A…földiek…a földiek…

• Meghalt. Gyorsan, szedjék ki az időgépet, állítsa be, tizedes! Gyorsan, gyorsan, csak perceink vannak hátra.

A csillagharcosok kiugráltak az űrhajóból, a csomagtérből elővonszolták az időgépet. Egy kis kopasz harcos máris beleugrott, és elkezdte állítgatni a gombokat. Ekkor érkezett oda a namekok főnöke, mögötte hozták a kristálygömböket.

• Ezredes, mi ez az egész? A meteor már felettünk van, meg kell idéznünk a sárkányt!

• Kész van már az a vacak, tizedes?

• Uram, igyekszem! Mindjárt!

A nameki egyre idegesebb lett.

• Magyarázatot követelek, Ezredes! Mi ez az egész? Mind itt pusztulunk, ha nem…

Valaki leütötte. Mozdulatlanul terült el a földön.

• Meghalt?

• Nem, uram, vigyáztam!

• Jól van. Gyorsan, tegyétek a gépbe! A gömböket is! Tizedes, a francba már!

• Kész! Végre! Megadtam a szükséges koordinátákat!

Hirtelen mindenki üvöltözni kezdett. Az ezredes felnézett az égre. A hatalmas meteor belépett a légtérbe, tüzes golyóbisként közeledett a talaj felé. Egy pánikba esett harcos megpróbált beugrani az időgépbe, de a tizedes földhöz vágta. Az ezredes beugrott, lecsukta a tetőt, és felszállt. Görnyedten ült, a nameki és a hatalmas kristálygömbök miatt szűkös volt a hely. Kapcsolgatni kezdte a gombokat. A meteor ekkor csapódott be a Glinárióba. A becsapódás ugyan messze történt, de jól lehetett látni, hogy egy kis vörös csík indult el feléje. Az ezredes most pánikba esett. Homlokán izzadságcseppek jelentek meg, a gombokat remegő újjal kapcsolgatta tovább. Kinézett, látta, hogy a kis vörös csíkból már hatalmas tűzfüggöny lett, ami borzasztó tempóban közeledett. Már ököllel verte a műszerfalat, pokoli pillanatokat élt át. Már érezte a közeledő forróságot. Újra kinézett. A tűz már mindent eltakart. Másodpercei voltak csak hátra.

• Mindennek…vége!

Lehunyta a szemét, és várta a halált.

5. rész

Amikor az ezredes kinyitotta a szemét, azt hitte, a Mennybe került. Végtelen, zöldellő mezőt látott, amelyet néhol facsoportok tesznek színesebbé. Mindenfelől madárcsiripelést hallott, sokféle állat nézett rá döbbenten. Csak egy másodpercig hihette, hogy valóban a Mennyben járna, amilyen élete volt, biztosan nem kerül oda soha. A hirtelen támadt napfény kicsit elvakította, de tudta, hogy sietnie kell. Felnyitotta az időgép fedelét, és kidobálta egymás melle a kristálygömböket. Ő maga is kiszállt.

• Megidézlek, Sárkány! Jöjj, és teljesítsd a kívánságomat!

Az ég hirtelen elsötétült, vakító villámlások kíséretében tűnt fel a hatalmas Szent Sárkány. Az állatok rémülten menekültek.

• Összegyűjtötted a hét kristálygömböt. Teljesítem három kívánságodat. Mond, mit kívánsz?

Az ezredes alig tért magához a döbbenettől. Még soha életében nem látott ehhez fogható csodát.

• Mond már az első kívánságod! Amennyiben hatalmamban áll, teljesítem.

• I…igen. Nos…Adj egy szép nagy bombát, olyat, amelynek körülbelül 100 méter a hatótávolsága, ezen belül mindent elpusztít.

• Kívánságod teljesült.

Az ezredestől pár méterre meg is jelent a szerkezet.

• Hihetetlen!

Gyorsan fogta, és babrálni kezdte. A bomba kijelzője két percről kezdett visszaszámlálni. Az ezredes az időgéphez rohant vele és bedobta az ájult nameki főnök mellé.

• Még két kívánságod maradt. Mond, mit kívánsz?

• Készíts el egy olyan aranyláncot, amely viselőjét nagy hatalommal ruházza fel. Tulajdonosát tegye kétszer olyan erőssé, mint az, akire először rátámad. De csakis az viselhesse, akinek először a nyakában csillog. Csak a legelső gazdája, aki utána hordani akarja, pusztuljon el!

• Kívánságod könnyű! Már létre is hoztam a csodálatos ékszert!

A nyaklánc egyenesen az ezredes karjaiba esett. Csodálattal nézte egy pillanatig, majd gyorsan elrejtette páncélzata mögé.

• Már csak egy kívánságod maradt! Gondold meg jól!

• A harmadik kívánságom…

Valami felvillant, az ezredes a vállához kapott, és felüvöltött. A nameki felébredt, és megtámadta. Rohanni kezdett a csillagharcos felé, hogy árulásáért az életét vegye. Az ezredes szerencséjére nem vesztette el a fejét.

• A…Loppára! Küldj a Loppára, Sárkány!

Miután elmondta a kívánságát, megfordult, szembenézett a dühöngő namekivel. Már mellette volt, és éles karmaival készült elvágni az ellenfele torkát. Bele is vágott…de már csak a levegőbe. A csillagharcos egy másodperc töredéke alatt eltűnt. Szitkozódva szaladt vissza az időgéphez. Ekkor ért véget a bomba kijelzőjén a visszaszámlálás…

6. rész

• Nem sokon múlott, a francba is!

Az ezredes még mindig szinte sokkos állapotban volt az átélt izgalmak miatt. Az elmúlt öt percben kétszer is hajszálon múlott az élete. Most a Loppa tengerének hullámain ringatózott és az eget kémlelte.

• Az a nyavalyás hüllő már biztosan megsült, he, he. Nem késhetek, meg kell keresnem a flottát.

Megpróbált felemelkedni, de nem bírt. Szúró fájdalmat érzett, s mikor a vállára pillantott, akkor látta, hogy a nameki nagyon súlyos sérülést ejtett rajta. Páncélzatán patakokban folyt a vér.

• Nem…nem igaz! Akkor is mennem kell! Figyelmeztetnem kell a tábornokot a veszélyre!

Minden erejét összeszedte, és nagy nehezen végre sikerült felemelkednie. Körbetekintett a sötét égbolton, mire végre észrevette, amit keresett. Délnyugati irányban erős villanásokat látott, az égbolt erősen villogott.

• Ott vannak!

Nem késlekedett, azonnal elindult. Sérülése miatt nem bírt gyorsan haladni, de repült, ahogyan csak bírt. Egyik kezével megpróbálta elállítani a vérzést, kevés sikerrel. Még nagyon messze volt, de a villanásokból jól kitudta olvasni a történelmet. Hányszor mesélték már neki, és ő is a fiatalabbaknak a Legendás Harcos eljövetelének történetét, aki megmentette a csillagharcosokat a teljes pusztulástól.

• Teljesítenem kell a parancsot! Nem bukhatok el! A Vegetáért!

Szavaival tüzelte magát, megpróbált minél gyorsabban haladni, sokszor gyorsult fel pár pillanatra, de aztán a sérülése ismét lelassította.

• Az átkozott nameki! Miatta nem tudtam jobban megfogalmazni a kívánságomat! Még itt veszek!

Hirtelen észrevett pár pontocskát a távolban, nem messze a villanásoktól. Elmosolyodott.

• A flotta! Kitartás! Mindjárt!

Tudta, mi fog következni, és jól is számított. Az egyik űrhajó felrobbant a távolban és lezuhant. Ugyan még messze volt, de ezt még jól kivette.

• A tábornok hamarosan átváltozik! Gyerünk, gyorsabban!

Nemsokára rémülten vette észre, hogy látása egyre homályosabb. Nagyon sok vért vesztett. A homályon át vakító sárga fény felvillanását érzékelte a csata helyszínén.

• Micsoda erő! Soha nem hittem volna! Soha!

Megpróbált gyorsítani, de rettenetes szél támadt, és visszavetette. Alatta a hullámok is megvadultak. Sokáig küszködött a széllel. Látása már régen cserbenhagyta, csak foltokat látott. Az egész testét kellemes fáradtság uralta el, ereje elhagyta.

• Elbuktam. Bocsássatok meg!

Az ezredes teste élettelen bábként zuhant le a Loppa hideg vizébe.

7. rész.

Amikor az ezredes kinyitotta a szemét, két fehérbe öltözött alakot látott, akik felette beszélgettek. Gyorsan felfogta, hogy ágyban fekszik, testéből számos drót áll ki.

• …és mindenféle képtelenségeket beszél álmában. Sárkány, időgép, meteorit…

• Ki a fene lehet a fickó? Csillagharcos, az biztos, de…a páncélzata. És a…

• Lehet, hogy kém…de nem találtuk meg a járművét. Hogyan…

• Sajnos nem marad meg. Alig van vére…

Az ezredes megpróbált megszólalni:

• Ryko…tábornok…a király…

• • Magához tért! Gyorsan, hívd az őrnagyot!

  Pár perc múlva egy marcona külsejű tiszt lépett az ezredes ágya mellé.

  • Üdvözlöm, Náriusz őrnagy vagyok. Ki maga?

  • A tábornok…csak a…Tábornoknak válaszolhatok. Kérem, őrnagy…!

  • Mit akar mondani? Mondja el nekem!

  • Kérem! A Vegeta…Delitto hazudott. Ryko Tábornok…

  • Mit beszél?! A Vegeta nem pusztult el? Jól, van, értesítem a tábornokot!

  A tiszt megnyomott egy gombot a fürkészén.

  • Itt Náriusz! A titokzatos fickó magához tért! Tábornok úr, jó lenne, ha megnézné, olyanokat beszél, hogy a Vegeta még nem pusztult el! Nem tudom, hogy mindez igaz-e, de…

  • Értem, őrnagy! Megyek!

  Az ezredes ezt hallva elmosolyodott. Pár perc múlva Ryko belépett a terembe. Nagyon fáradt volt, még nem heverte ki a csatát. Egyből az ezredeshez ment.

  • Ryko tábornok vagyok! Mit akar mondani?

  • Deklédiusz ezredes vagyok…Uram! Egy időgéppel…jöttem ide…a jövőből.

  • Micsoda????

  • Jól figyeljen…Őfelsége…még él. Vissza kell mennie…a Vegetára. Dermesztő elpusztít mindent…ha nem megy vissza. A páncélomban van…egy lánc. Ezt csak a…király viselheti. Ha más használja, azonnal meghal…

  • Miféle lánc?

  • Egy csodálatos ékszer…ennek segítségével…a király lesz a legerősebb. Dermesztő nem tudja majd megölni…ne menjen a Glinárióra…

  • Honnan tudja, hová megyünk?

  • A Glináriót romba dönti…egy meteor…évtizedek múlva. Maga adta ki…a parancsot…a halálos ágyán…hogy figyelmeztessem…még van…remény…ha a flotta…a Vegetára…

  • Meghalt, Tábornok.

  Ryko és a jelenlevők egymásra néztek.

  • Náriusz…mit gondol?

  • Durva. Nagyon durva. Ha a Vegeta még létezik…

  • Igen. De ha hazudott, a maradék nép is elpusztulhat. Delitto és egy csillagharcos szava…Miért fecsérelné egy csaló a szavait a halálos ágyán ilyesmire?

  • Uram…én egy csillagharcos szavát többre tartom, mint a féreg Delittoét.

  Ryko benyúlt a halott ezredes páncéljába, és előhúzta az aranyláncot.

  - A fenébe, is őrnagy, igaza van! Adja ki a parancsot! Megfordulni, új célunk…a Vegeta bolygó!

  
  

  
  

  8. rész.

  • Mikor érjük már el a Vegetát? Már nagyon viszket a tenyerem!

  • Még kb. 40 perc, nagyuram!

  • Alig várom már, hogy személyesen intézhessem el, azt a nyomorult bolygót.

  • Leszállunk, Uram?

  • Nem, Dodoria! Egyszerűen csak felrobbantjuk. A katonákat csak akkor engedem ki, ha megtámadnák a hajónkat.

  • Uram, Érzékeltük Vegeta király őrkapszuláját. Hamarosan leszáll a Vegetán.

  • Nagyon jó. Akkor talán mégsem kell elkapkodnunk a dolgokat. Személyesen akarom elintézni azt a majmot. Nem fáradozok vele, megvárom, amíg személyesen jön elém! Miután itt végeztünk, azonnal indulunk apámhoz! Remélem, nem esett kár a bolygónkban! Mindenesetre meglep, hogy Vegeta király túlélte az elitosztag támadását.

  Hirtelen egy katona rohant Dermesztőhöz, és valamit a fülébe súgott. Dermesztő elkomorult.

  • Zarbon, gyere csak ide!

  • Parancsoljon, Uram!

  • Azt mondtad, te és Delitto megsemmisítettétek az ellenség flottáját, ugye?

  • Igen, Uram!

  • Biztosan?

  Zarbon nagyot nyelt.

  • I-igen, Nagyuram!

  Akkora pofont kapott, hogy az orra vérezni kezdett. Dermesztő üvöltött:

  • Hazudsz, te szemét féreg! Az átkozott flotta épp a Vegetára tart!

  Zarbon megpróbált elrohanni, de Dodoria elkapta.

  • Uram, kérem, bocsásson meg! Én…én elájultam, ezért nem tudtam…

  • Ellenkezni mersz?! Elárultál engem, Zarbon! Tudod, mi az árulók jutalma?

  • Ne, Nagyuram, kérem, könyörüljön rajtam!

  Dermesztő felemelte a kezét…

  • Neee! Ígérem, többször nem fordul elő!

  • Igen. Ebben én is biztos vagyok!

  Egy gyors mozdulattal átfúrta kezét eddigi leghűségesebb embere testén. Az még rángatózott egy keveset, majd teste elernyedt.

  • Dobjátok ki a francba! Hogy mert nekem hazudni annyi év után?!

  • Uram, most mit csináljunk?

  • Hány katonánk van a hajón?

  • 420. A csillagharcos katonák a bolygón kevesebben lehetnek, de a civilek is veszélyesek…a flotta pedig…

  • Többen vannak, világos. Ez nekem nem gond. Mielőtt az űrhajók ideérnek, engedd ki az embereket a Vegetára. Pusztítsanak el annyi csillagharcost, amennyit csak tudnak!

  • Értettem, Uram!

  
  

  9. rész.

  A radarterem ajtója kivágódott, amikor a király megérkezett. A személyzet megrémült.

  • Gyorsan! Nézzék meg, a közelben van–e Dermesztő.

  A radarkezelő kapkodva nyomogatni kezdte a gombokat.

  • Igen Felség, erre tart. Úgy fél óra múlva ér ide.

  • Ó, hogy az a! Mi az?! Valami távolodik innen! Talán egy áruló! Az átkozott!

  • Nem, Uram, erről szó sincs! Az csak egy csecsemő, most lőtték ki egy távoli bolygóra.

  • • Rykóról van hír?

    • Igen, Felség! Sajnos azonban Dermesztő előbb ér ide! Óhajtja, hogy rádiókapcsolatot teremtsünk vele?

    • Ez nem kérdés! Azonnal!

    A kezelő gyorsan nyomkodta a gombokat, mire végre megjelent Ryko arcképe a monitoron.

    • Na végre! Jelentést kérek, Ryko!

    • Felség, teljesítettem a feladatot, Dermesztő nyugati hadserege megsemmisült. Késésünk oka, hogy a Loppán is harcolnunk kellett.

    • Mi? Kivel?

    • Delittoval.

    • És letudta győzni? Szép volt, tábornok. Én most elmegyek Dermesztőhöz, és végzek vele.

    • Várjon, Felség! A Loppán fontos információk kerültek a birtokunkba. Ha most megtámadja Dermesztőt, nem éli túl!

    • Mit beszél, Tábornok?!

    • Bízzon bennem, felség! Egy csodafegyver került a kezünkbe! Feltétlenül meg kell várnia, amíg visszaérünk!

    • Nem értem, miről beszél, Ryko! De megbízom önben! Siessen!

    • Értettem, Felség! Felség! Túl sokat kockáztatunk, javaslom, adja ki a KÖD fedőnevű parancsot!

    • A KÖD már érvényben van! Velk tábornagy bonyolítja le!

    • Értem, Uram. Hamarosan megérkezünk!

    • Ajánlom is Ryko Tábornok. Figyelmeztetem, semmiképp se próbálja meg elpusztítani Dermesztő hajóját! A fiam is ott van! Az idióta Velk hibája ez is!

    • Megértettem, Uram!

    
    

    10. rész

    • Felség, Dermesztő űrhajója már közvetlenül a bolygó mellett van!

    • Francba is! Megőrülök ettől a várakozástól!

    • Nyugodjon meg Felség, A tábornok hamarosan megérkezik!

    • Hmmm…remélem, az ezredes sikerrel járt, és végzett Dermesztő bolygójával! Mert ha nem…

    Eközben…

    • Mikor érünk már a Vegetára? Nem akarom tovább várakoztatni Őfelségét!

    • Hamarosan Uram! Óh, nem! Tábornok, baj van! Dermesztő emberei megtámadták a bolygót! Több százan is lehetnek!

    • Értesítse a királyt, siessen!

    A Vegeta felszínét robbanások lepték el.

    • Felség, találat érte a radart!

    • A keleti városrészt támadják! Ott csak pár katonánk van!

    • Nem igaz! Mi van Velkel?

    • Már elmentek! Dermesztő nem vehette észre őket.

    • Rendben! Mindenki utánam!

    A király elrepült a támadás helyszíne felé. Több tucat harcosa követte. Dühödt vadként vetették magukat az ellenségre. A csillagharcos nők, gyerekek és az alacsony harcértékű férfiak elkeseredetten próbáltak védekezni, sok ellenséget elpusztítottak, de már ők is nagyon fogytak. Ekkor ért oda a király embereivel, és irtózatos pusztítást végeztek az ellenség soraiban.

    • Nőket és gyerekeket tudtok csak megverni, kutyák?!

    • Rohadt férgek, most nem menekültök!

    Amazok gyorsan belátták, hogy most erős ellenfelekkel kerültek szembe. A túlélők a menekülést választották, megpróbáltak visszajutni az úrhajóhoz. Ez nem igazán sikerült nekik, elfogták őket. Mire minddel végeztek, feltűntek az égen a hatalmas űrhajók. Oldalukon vörös színben díszelgett a csillagharcos címer. Még be sem fejezték a leszállást, a katonák már harcra készen ki is rajzottak belőlük. Ryko tábornok is köztük volt. Egyenesen a királyhoz sietett, és meghajolt előtte.

    • Bocsásson meg a késlekedésért felség!

    • Most elnézem önnek, Tábornok! Mondja, mi az a csodafegyver?! De siessen, nincs időnk játszadozni! A fiam meg mindig odafent van!

    • Máris mondom, Uram!

    Ryko elővette a láncot:

    • Ez állítólag csodával bír. Ha a nyakába veszi, kétszer akkora erőt kap, mint az ellenfele. Egyenesen önnek csinálták…vagy valami ilyesmi…

    • Maga megőrült, Ryko?! Egy nyamvadt lánc miatt tartott fel engem? Honnan szerezte?

    • Egy időutazó adta nekem…meghalt…azt mondta, ha nem használja Dermesztő megöli önt…furcsa, de…

    • Semmi kétség, Tábornok, maga bizony őrült. Na de mindegy! Most el kell pusztítanunk Dermesztőt!

    A király a nyakába rakta a láncot, és elindult. Felfelé.

    
    

    
    

    11. rész.

    Vegeta király és emberei megérkeztek Dermesztő űrhajójához. Úgy döntött, a végső csatát Dermesztő hajóján fogják megvívni. Nem lőttek rájuk, simán le tudtak szállni. A király csak akkor könnyebbült meg igazán, amikor kiszállva a kapszulából meglátta a fiát. Sértetlen volt, karját üdvözlésre emelte.

    • Apa, valami nincs itt rendben. Mindenki eltűnt. Mi történik?

    • Később mindent elmondok fiam! Ryko tábornok! Vigye a fiamat a Vegetára! Vegyen magához annyi embert, amennyit csak tud! Aztán induljon Dermesztő bolygójára pár hajóval, ellenőrizze, hogy az elitegységnek sikerült-e elpusztítania!

    • Értettem, Felség!

    Miután az űrkapszulák elhagyták a hajót, a király embereihez fordult:

    • Figyeljetek rám! Dermesztő a csoportos harctól fél a legjobban. Tehát egyesítjük energiáinkat, és egyetlen pontra irányítjuk. Így fenyegetve érzi majd magát. Megmutatjuk neki, mire képesek a magunkfajta harcosok!

    • A csillagharcosok támadásba lendültek. Végigrohantak az űrhajó bonyolult folyosórendszerén.

      • Tudom, hogy itt van! Ha nem fogad bemegyünk erővel!

      Ellenállás nélkül haladtak a vezérlőterem felé. Amikor odaértek, a király nagyot kiáltott:

      • Dermesztő! Gyere elő!

      Az ajtó végül kinyílt, és a két vezér végre szemtől-szembe állt egymással. Vegeta király berohant és Dermesztőre nézett.

      • Megöllek! A helyedbe lépek! Én fogom irányítani a világot!

      • Gondolod könnyen fog menni? Nézz az embereidre, majd meghalnak a félelemtől. Nem látod, hogy reszket mind?

      A király harcosaira nézett. Valóban volt egy kis félelem az arcukon, de készek voltak a harcra…A király megtámadta Dermesztőt, öklével az arcát vette célba. Dermesztő azonban egyszerűen félrehúzta a fejét, az ütés nem talált. A király újabb ütésre készült, kezét a magasba emelte. Dermesztő mosolyogva várta az ütést, bízott fölényében. Ekkor azonban a király nyakában megcsillant a lánc, ez elterelte a figyelmét. A csillagharcos akkora erővel találta el az arcát, hogy teste átszakította az űrhajót és kirepült az űrbe. Amikor visszanézett, megdöbbenve szemlélte, amint űrhajója ablakain vakító sárga fény tör ki, pár pillanat múlva az egész hajó felrobbant. A robbanás füstjében ott lebegett aranysárga hajjal Vegeta király. Hatalmas aurájában villámok cikáztak. Dermesztő talán életében először – megijedt!

      
      

      12. rész.

      Dermesztő és Vegeta király most farkasszemet nézett egymással. Dermesztő még most sem tudta elhinni, hogy változhattak meg ilyen hirtelen az események. A király is megdöbbent:

      • Ryko mégsem bolond! Igazat beszélt!

      Katonái az első döbbenet után vigyorogva sorakoztak fel uralkodójuk mögött, páran vakmerően megpróbálták bekeríteni Dermesztőt.

      • Felség, itt a lehetőség, bánjunk el a zsarnokkal!

      Már lódultak is!

      • Megálljatok! Egyedül intézem el!

      • De…de Felség!

      • Azt mondtam egyedül! Talán valami nem világos?

      • Igenis, Felség! Megértettük!

      • Menjetek, és helyezzétek biztonságba a gyengébbeket! Verken százados! Ismeri Dermesztő legközelebbi bázisát?

      • Igen, Felség!

      • Menjen pár katonával, és rombolja porig!

      • Értettem!

      Miután kettesben maradtak, leereszkedtek a Vegeta felszínére.

      • He-he-he…Mintha félelmet látnék a szemedben, Dermesztő! Uralmadnak vége! Meghalsz!

      • Csak szeretnéd, te kutya!

      Dermesztő dühödt vadként támadt rá a szupercsillagharcosra. Ütötte, ahogyan csak bírta, de hozzá sem tudott érni. A király hangosan hahotázott.

      • Nesze!

      Dermesztő már a második pofont kapta, hosszú barázdát szántott a földbe, csak egy épület állította meg, ami ráomlott. Dühtől remegve mászott elő.

      • Ezért még nagyon megfizetsz!

      Megfeszítette izmait és üvölteni kezdett. Át akart alakulni egy erősebb formába, de ellenfele amint ezt meglátta, ott termett, és egy rúgással ismét padlóra küldte. Macska-egér játék kezdődött, de most Dermesztő volt az egér. Pár percig csak püfölte őt a király, aki nagyon élvezte a helyzetet. Nem sietett. Végül felemelte Dermesztőt a nyakánál fogva, jó szorosan.

      • És most kedves barátom…ütött az órád!

      • Ne! Kegyelmezz, Vegeta!

      A király ütésre emelte kezét…

      
      

      13. rész.

      Dermesztő már beletörődött, hogy ezúttal elbukott. Szemét becsukta, kiskutyaként vinnyogva várta a halált. Vegeta király hangosan röhögött.

      • Véged!

      Mielőtt azonban el tudta volna intézni, valaki hátulról fejberúgta. Pár métert repült, és elterült a földön. A csillagharcosok megijedtek, páran a királyhoz siettek, hogy segítsenek neki. Dermesztő csodálkozva nézett megmentőjére.

      • Cooler?! Mit keresel itt?

      • Látom, öcskös, gondjaid akadtak. Gondoltam, besegítek egy kicsit.

      • Hrrrrrr.

      • Ne morogj, inkább siess, alakulj át! A végső formádban Simán végzel ezzel a féreggel!

      • Rendben van!

      • Siess! Én addig eljátszadozok egy kicsit ezzel a paródiakirállyal!

      Megtámadta Vegeta királyt, aki már felkészült a támadásra, és nagy ütéssel fogadta. Vad csata kezdődött, felváltva ütötték egymást. Cooler sok embert hozott magával, ezek most a megzavarodott csillagharcosokra támadtak. Kezdetét vette a háború végső csatája. Dermesztő közben jó úton haladt az átalakuláshoz. Néhány csillagharcos megpróbálta megakadályozni, de nem bírták megközelíteni. A Vegetát hatalmas rezgések rázták meg. Végül Coolernek sikerült több találatot elérnie a király testén. Mire Dermesztő végre átalakult, már több helyen vérzett az arca, páncéljából nagy darabok törtek le.

      • Nem is kellett volna úgy sietned, egyedül is elbánok én ezzel.

      • Nem! Ő az enyém! Az átkozott végzett a fél seregemmel, ezt nem hagyhatom büntetlenül!

      • Hehh! Mindig is magadnak akartál mindent! No de nem baj! Elvégre is a te körzeted!

      A megvadult Dermesztő most dühösen rontott rá a királyra. Először arcon vágta, majd a hátába rúgott. A csillagharcost sem kellett azonban félteni! Minden ütésre ütéssel válaszolt, Dermesztőnek végül rá kellett jönnie, hogy a szuperharcos ellen talán teljes ereje is kevésnek bizonyul.

      • Most véged, de nyavalyás!

      A királynak sikerült elkapnia a farkát, és teljes erejével a talajhoz csapta, majd eldobta. Cooler jót mosolygott a jeleneten.

      • Elpilledtél, öcsi? Akarod, hogy elintézzem én?

      • Ez egy szörnyeteg! Külön-külön nem győzhetjük le! Egyszerre kell támadnunk!

      • Igen.

      
      

      14. rész

      Dermesztő és Cooler egymás mellett állt, szemben a királlyal. Az már nagyon türelmetlen volt:

      • Na, mi van, gyíkfejűek? Ennyi? Igazán mutathatnátok már valamit!

      A két testvér összesúgott:

      • Mi a franc történt vele? Nemrégen még egy senki volt!

      • Nem tudom! És a haja…a szeme…

      • Te láttad nap mint nap! Nem vettél rajta észre valami furcsát?

      • Semmit…de igen! Látod a nyakában azt a láncot? Furcsa színe volt az átváltozása előtt! Lehet, hogy…

      • Egy lánc? Ennyi lenne a nagy trükk?

      • Figyelj, jól rám! Nem tudom, a lánc-e az oka, de tehetünk egy próbát! Én elterelem a figyelmét, te tépd le róla!

      • Rendben!

      Üvöltve támadtak a csillagharcosra. Az eredményesen védekezett, éppen gyomron akarta ütni Dermesztőt, amikor az meghátrált. A király utána repült, ekkor Cooler hátulról letépte nyakából a láncot, és eldobta. A király haja visszaváltozott fekete színűre. A harcot távolról figyelő csillagharcosok felhördültek.

    • • Hohó, most mihez kezdesz, te nagy király?

      • Most végzek veled!

      Dermesztő, mint mindig, most is engedte, hogy a harag eluralja az agyát. Teljes erővel a királyra támadt, aki rémülten nézett rá. Megpróbálta egy ütéssel a másvilágra küldeni, de közvetlenül előtte megtorpant. Mélyen Vegeta király kék szemébe nézett.

      • Azt hiszem, ezt kicsit elkapkodtad…most már tényleg véged!

      Dermesztő először nem értette, miért mondja ezt ellenfele. Hiszen most…Felnézett a király hajára. Sárga volt ismét. Lassan lenézett, meglátta az öklét a király kezében, majd a király másik kezét a gyomrában. Ekkor értette meg, hogy vége. Látása elhomályosult, majd feje lebicsaklott. A király a földre dobta Dermesztő élettelen testét, aztán sarkával a fejére taposott. Egy reccsenés, és Dermesztő nem mozdult többé. Óriási üvöltések hallatszottak mindenfelől:

      • Hurrá! Éljen! Győztünk!

      • Éljen a király!

      Csak Cooler nem volt boldog.

      • Te átkozott majom! Ezért még megfizetsz!

      Magasra repült, létrehozott egy kis energiagömböt, amely egyre növekedett, mígnem hatalmassá nem vált. Megfeszítette a karját, majd rádobta a királyra. Az meg sem rezdült, amint a gömb odaért hozzá, egy legyintéssel visszairányította Coolernek, majd egy hatalmas energianyalábbal felgyorsította.

      • Neeeeeeeem!!!!!

      A gömb porrá égette Coolert, mielőtt eltűnt az űrben. A háború a Vegetán véget ért.

      
      

      
      

      15. rész

      A Vegeta bolygón mindenki mámorban úszott. Mindenki a király elé sietett leróni a tiszteletét, ki szóban, ki hajlongással. A király még nem változott vissza, kiélvezte a helyzet minden pillanatát.

      • Szóljatok Velknek! Hazajöhet, elmúlt a veszély! Ezt pedig…ezt vigyétek az étkezdébe! Jó lesz vacsorára! Már nagyon megéheztem!

      • De…Dermesztőt, Felség?

      • Igen.

      • Hát…rendben.

      • Hol a fiam?

      • Ryko magával vitte, Felség!

      • Jó kezekben van! Hé, maguk! Takarítsák el a romokat!

      Hirtelen üvöltés hallatszott.

      • Ez még él! A fenébe vele!

      A király a hang felé nézett. Nem messze ott állt Dodoria, és valamit a kezében tartott. Nagyon magabiztosnak látszott.

      • Ez a láncocska adta az erődet, igaz? Ami egy csillagharcos fejére jó, jó lesz az enyémre is.

      Megpróbálta felvenni a láncot, de ekkor egy sebesült csillagharcos fejbe rúgta, és messzire szállt.

      • Ezt Tomaért, és a bajtársaimért kaptad, te szemét!

      Dodoria azonban felpattant, és a fejére húzta a láncot.

      • Ne!

      • Na és most! Az erőn olyan nagy lesz…áhh…mi…ez?

      Arca elsápadt, a nyakához kapott, de már késő volt. Összeesett és meghalt. A láncot levették róla és visszaadták a királynak.

      
      

      Cold tábornok egy sötét szobában ült remegve. Kintről ordibálások, robbanások és egyéb csatazaj hallatszott. Az ajtó hirtelen kivágódott, egy árny lépett a szobába. Cold rátámadt, de az egy energianyalábbal végzett vele. Még többen rohantak be.

      • Tábornok, szép volt! Úgy számoltunk, hogy kb. két nap alatt elfoglalhatjuk a teljes bolygót.

      • Két nap? Nincs időnk! Szólj az embereknek, felszállunk! Majd én elintézem a bolygót!

      • Értettem!

      Nemsokára a csillagharcosok elhagyták Dermesztő bolygóját. Ryko ott állt a magasban.

      • Tábornok Úr, üzenet érkezett! Dermesztőnek vége! A király várja önt!

      • Értem. A herceg?

      • Jól van, Uram!

      Ryko elmosolyodott. Átváltozott szuperharcossá, majd létrehozott egy óriási energiagömböt, és a bolygóra dobta. Meg sem várta a becsapódást, hátat fordított, bement az űrhajóba.

      • Rendben van! Hazamegyünk!

      
      

      
      

      Romok mindenfelé, tele halottakkal a környék. Néhány óriásmajom sétálgat az elnéptelenedett tájon. Az egyik megszólalt mély hangján!

      • Nincs túlélő, százados!

      • Kiváló! Változzunk vissza, aztán irány a Vegeta!

      
      

      
      

      
      

      
      

      
      

      
      

      Végszó.

      
      

      
      

      Napok teltek el a véres háború óta. Még látszottak a romok a Vegeta bolygó felszínén. A királyi palota csodával határos módon karcolás nélkül vészelte át az eseményeket. Hatalmas erkélyén állt a király, mellette fia, Vegita herceg. A király másik oldalán Ryko tábornok volt, mellette Velk tábornagy, mögöttük sokan mások. A király haja még mindig sárga volt, megfogadta, hogy ezentúl csak így mutatkozik népe előtt. Beszédet mondott a több ezer csillagharcosnak, akik tombolva köszöntötték a Legendás Harcost, illetve Harcosokat.

      • Leráztuk magunkról a gaz Dermesztő és hordája uralmát! Most majd minden nép megtanulja rettegni a nevünket! Holnap útra kelünk, megsemmisítjük Dermesztő maradék hadseregét! A mi népunk lesz a leghatalmasabb az Univerzumban! Éljenek a csillagharcosok!

      • Éljeeeen! Éljen a király! Éljenek a csillagharcosok!

      A tömeg dübörgése még sokáig visszhangzott a Vegeta tájain.

      
      

      
      

      
      

      VÉGE