11. rész

-         Ez lenne hát Dermesztő bolygója?

-         Ez. Nyirkos, dohos, de hát az ilyen férgek ezt szeretik…

-         Nézze, ezredes! A fővárosból azok a fények…

-         Látom, észrevettek minket, és evakuálják a bolygót! Nincs sok időnk, indulás!

A 15 csillagharcos gyorsan közeledett a város felé. Itt-ott élőlényeket láttak maguk alatt, gyorsan le is lőtték őket.

-         Várjon, ezredes!

-    Mi az?

-    Nézze!

A felhők közül kezdett előbújni a hold. Ez most komoly segítség számukra. Lelkesedésük azonban gyorsan elromlott, amikor a felhő továbbhaladt, de a hold másik fele nem bújt elő.

-         Francba! Tovább!

A város nagyon nyüzsgött, mindenkin úrrá lett a pánik. A garázdálkodó csillagharcosok nagy pusztítást végeztek. Minden lángolt. Néhány katona megpróbált ellenállni, de csak egy csillagharcost sikerült megölniük. Jobbnak látták, ha inkább nem kezdenek ki velük, hát menekültek. A csillagharcosok elérték a palotát. Az őrség itt nem vonult vissza, hevesen ellenállt. Hiába. A palota több helyen kigyulladt, az őrség elpusztult, vagy visszahúzódott. Az ezredes a folyosón elfogta az őrség parancsnokát, és megszorította a torkát.

-         Beszélj, te átkozott! Hol van Cold tábornok?

-         Akaszd fel magad csillagharcos fattyú!

Az ezredes erre még erősebben megmarkolta. A katonán végül luralkodott a félelem.

-         Vá-várj! A tábornok nincs itt elmenekült.

-         Mit beszélsz? Merre ment?

-         A leszállópályára…elmegy…

-         Átkozott! Utánam!

A katonát gyorsan megölte, a csillagharcosok kifutottak a palotából. Nem volt messze a leszállópálya. Még jól látták Cold hajóját a távolban. Futni kezdtek, muszáj elpusztítaniuk Dermesztő apját! Hirtelen azonban mindenfelé lőni kezdtek rájuk. Csapdába estek! A tűzfüggönyből egy alak ugrott ki, teste tele volt sebekkel, arca kormos volt. Magasra emelkedett. Az ezredes volt az! Bajtársai mind elvesztek.

-         Átkozott férgek! Nincs más megoldás…Teljesítem Őfelsége parancsát, még ha itt pusztulok is!

 Felemelte kezeit, létrehozott egy kis energiagömböt. Ez nőni kezdett, egyre nagyobb lett.  A bolygón levők pánikba estek. Vége mindennek.

Az ezredes hirtelen égető fájdalmat érzett. Lenézett, és egy kezet látott, amely a hasából állt ki. Az energiagömb a semmivé lett.

-         He-he. Nem úgy megy ám ez, ezredes bajtárs!

Az ezredes hátranézett. Saját harcosa állt mögötte.

-         Strikk! Te szemét áruló…Miért?

-         Még mindig nem esett le? Soha nem voltam közétek való, te kutya.

Az ezredes már csak homályosan látta, hogy egykori bajtársa egy műfarkat csatol le a derekáról…aztán már nem látott semmit.

12. rész.

-         Amint hazaérünk, hadnagy, maga azonnal kimenekíti a bolygóról a fiamat! Valakit küldjön a fővárosba, és riadóztassa a népet. Mindenki menjen az Északi tó melletti titkos bázisra, és induljanak el a mentőhajókkal a Klinárió gyarmatbolygóra. Azt csak néhányan ismerik, Dermesztő nem talál rá a népre.

-         Értettem Uram! De Glinárió nagyon messze van…legalább 6 év…és a mentőhajók csak 250.000 ezer főt tudnak szállítani.

-         Tisztában vagyok vele, hadnagy, de ne felejtse el, ez csak óvintézkedés. Amikor otthon rendet teremtettünk, egyenesen Dermesztő elé megyünk. Az ezredes az otthonát már biztosan megsemmisítette. Ryko tábornok pedig a hadseregét. A maradék emberei a halála után a mi szolgáink lesznek. És azután…

-         Uram, uram, jelzés! Négy űrkapszula felénk tart. Minden jel szerint a Vegáról jönnek!

-         A mieink?

-         Igen uram. Úgy látom közénk akarnak sorolni. Megpróbálok kapcsolatot teremteni velük.

A közeledő kapszulák egyikéről hirtelen valami fényes kis pont indult el, egyenesen a király kapszulája felé.

-         Ezek lőnek ránk! Vigyázzon, Felség!

A király nem tehetett semmit. Csak nézte a feléje tartó lövedéket, amely egyre közeledett…A robbanás elvakította. Csodálkozott, amikor rádöbbent, hogy még életben van. Az egyik harcosa mentette meg életét, saját életét feláldozva a lövedék elé repült. Vegeta király gyorsan intézkedett:

-         Lőljenek vissza! Pusztítsák el a férgeket!

-         Nem lehet, Uram! A mi gépeink nincsenek ilyen fegyverzettel felszerelve! Le kell valahol szállnunk Uram, különben a Vegetáig mindannyiunkat lelövik!

-         Rendben, hadnagy! Melyik bolygó van a legközelebb? Áhhhh…

A király hajója mellett ismét elszáguldott egy lövedék. Célt tévesztett.

-         A Kinkádó csak pár percre van. Talán sikerülhet, Uram.

A csillagharcosokat mostmár nem lehetett meglepni. Gyors tempóban száguldottak a kicsiny bolygó felé. Az ellenség sorra lőtte ki rájuk rakétáit, de ezek elől könnyen ki tudtak térni. Végül sértetlenül behatoltak a légkörbe, üldözőikkel a nyomukban.

13. rész.

A sötét világűrben lassan haladt Ryko tábornok győztes flottája. A tábornok a parancshoz hűen haza, a Vegetára tartott. Itt kell találkoznia a királlyal és a Vega bolygón hagyott pár ezer csillagharcossal, hogy aztán közösen induljanak Dermesztő ellen. Mindez annyira egyszerűnek tűnt, senki sem gondolt rá, hogy a dolgok már máshogy alakulnak. A csillagharcosok mulattak, ettek, ábrándoztak. A tábornok azonban nem lazíthatott, túl nagy volt a vállán a felelősség. Jól tette, mert hirtelen riasztotta az ügyeletes tisztje.

-         Tábornok úr, baj van. Két űrkapszula tart felénk…ezek nem lehetnek a mi embereink…

-         A francba! Jól van parancsnok, forduljunk vissza a Loppához.

-         De már messze vagyunk, Uram!

-         Azt mondtam, a Loppához. Az űrben védtelenek vagyunk. A fegyverzetünk túl nagy ahhoz, hogy kapszulákat lövöldözgessünk.

-         Értettem!

A nagy űrhajók teljes sebességre kapcsolva próbálták elérni a Loppát. Úgy látszott, ez sikerülhet is nekik. A kapszulák még messze voltak.

Hosszú, izzasztó percek múlva a flotta beért a bolygó légterébe. Nem szállhattak le, mert az egész bolygót tenger borította, ezért pár száz méterrel lebegtek a tenger felett.

-         Kimegyek. Mindenki a helyén marad.

-         De Tábornok! Azt sem tudjuk, kik ezek. Lehet, hogy segítségre lesz szüksége.

-         Soha nem volt szükségem segítségre!

Elment, de nem távolodott messzire a hajóktól.

Vártak.

Nem sok időnek kellett eltelnie, két fénypont gyulladt a légkörben. Kilométerekkel távolabb csapódtak be, hatalmas hullámokat gerjesztve, de nem süllyedtek el, a kapszulának kétéltű funkciói is vannak. A két idegen megindult a csillagharcosok irányába.  Amikor az alakjuk kivehető lett, Ryko arca elkomorult.

-         Delitto…

-         Ryko tábornok. Te megölted a fivéremet. Fizetni fogsz, kutya!

Ryko már tudta, ez a harc más lesz mint a többi. Tisztában volt vele, hogy ő a gyengébb harcos. Átalakulni sem lehetséges, hiszen ő maga semmisítette meg a bolygó holdját, amikor a Metiszre mentek. De valahogy érezte, hogy győztesen fog kikerülni ebből a csatából is. Nem hoz szégyent a népére! Nem hozhat!  

14. rész.

Ryko farkasszemet nézett ellenfeleivel. Delitto ölni tudott volna a tekintetével. Hosszú, óráknak tűnő másodpercekig csak nézték egymást. Delitto törte meg a csendet:

-         Miért? Miért, te szemét? Dermesztő nagyúr a tenyeréből etetett titeket! Hitszegő áruló majmok vagytok, Ryko! Te és a nyavajás királyod!

-         Ne merészeld sértegetni őfelségét!  Dicső népem bármikor eltapossa azt a hüllő Dermesztőt!

Zarbon közbeszólt:

-         Te kutya…

-         Fogd be, Zarbon. Te itt csak megfigyelő vagy!

-         Bocsánat, tábornok úr!

Delitto nem pazarolta tovább az időt fecsegésre. Lecsapott Rykora, ő azonban kivédte ezt a csapást, és visszaütött, de az ő ütése sem talált. Elkezdték egymást rúgni, verni, akkora sebességgel, hogy azon még talán még maguk is meglepődtek. Érezhető volt azonban, hogy Ryko fokozatosan hátrál ellenfeléhez képest. A csillagharcosok, akik távolról figyelték a csatát, most megrémültek. Ha a tábornok nem képes legyőzni Delittot, akkor mindannyian itt vesznek! Félelmük beigazolódott, mert Delitto egy hatalmas ütéssel eltalálta Ryko arcát. A Metiszen szerzett sebek gyorsan felszakadtak, Ryko arcát elborította a vér. Delitto egy pillanatra megállt, hogy ellenfele új erőre kapjon. Nem szerette volna elsietni a dolgot. Meg akarta bosszulni Nellt, igyekezett minél jobban megalázni Rykot.

-         Ide nézz, barátocskám!

Ryko nehezen emelte fel a fejét. Delitto furcsa mozdulatot tett a kezével. Ryko nem tudta mit is jelent ez, de hamar rájött. Robbanást hallott a háta mögött, az egyik űrhajónak vége volt. Lángolva zuhant alá a vízbe, magával húzva mindenkit, aki rajta tartózkodott. A csillagharcosok most kirajzottak a nagy hajókról, nehogy velük is megtörténjen az előbbi eset. Sokan a roncsokhoz siettek túlélőket keresni. Nem találtak sokat.

-         Teee!!!! Légy átkozott, Delitto.

Ryko összeszedte minden erejét, és Delittora támadt. Delitto is elindult. A két hadvezér nagy sebességgel száguldott egymás felé, öklüket ütésre emelve.

Ryko szemében furcsa, kék fény csillant, ez megzavarta Delittot. Ez a zavar épp elég volt, hogy Ryko meg tudja ütni. Már úgy tűnt, megszerezheti a kezdeményezést, de az kicsúszott a kezéből. Ismét Delittonál volt ez előny, aki többé nem hibázott. Minden ütése talált. A csillagharcosok egy emberként indultak rohamra, hogy megmentsék vezérüket, Ryko intésére azonban megálltak. Már nem bírta megemelni bal kezét, nagyon vérzett. De még nem adta fel…