"A csillagharcosok harca Dermesztővel" című történetet Kandiso írta,amely szintén a Dragon Ball-ról szól. A történet az ő engedélyével került fel az oldalra! Olvassátok el, mert szerintem érdemes!

A CSILLAGHARCOSOK HARCA DERMESZTŐVEL

Írta: kandisó

Bevezető

A Dragon Ball Z sorozat 78. epizódjában bemutatják, hogy miként ölte meg Dermesztő Vegita  apját, a csillagharcos királyt, és pusztította el a csillagharcosokat. Aki látta ezt az epizódot, tudja, hogy Dermesztő 3 napot adott Vegeta királynak, hogy mutassa be neki a fiát. Ekkor kezdődött a csillagharcosok lázadása, ami 3 nap múlva az ő vereségükkel, bolygójuk pusztulásával ért véget.

Az én történetem ezt a három napot mutatja be, valamint a három Dermesztő szolgálatában maradt csillagharcos történetét. A történetet én találtam ki, csupán a fenti sorok azonosak a Dragon Ball Z sorozat történetével.

1. rész: A felkelés kezdete.

A Vegeta bolygón járunk. A csillagharcos király nagyon dühös, mert katonái nem foglalták még el a Vega bolygót. Ekkor érkezik Dermesztő. Kigúnyolja a királyt, majd közli, hogy három nap múlva jelentse számára a bolygó elfoglalását, valamint szeretné látni a fiát is. A király nagyon mérges, tudja, hogy Dermesztő elakarja venni tőle a fiát, sőt, talán meg is akarja ölni. Feldúltan megy a vezérlőterembe, hosszan gondolkodik, majd megszólítja a mellette álló tisztet:

- Azonnal teremtsen kapcsolatot Ryko tábornokkal, tizedes!

-         Igenis, felség!

Az óriás monitoron megjelenik egy körülbelül 40 éves férfi arcképe.

-         Jól haladunk felség, pár harcosom elpusztította az ellenség vezérkarát, és…

-         Nem érdekel tábornok, azonnal jöjjön haza!

-         De felség…!

-         Most!

A kapcsolat megszakad, Ryko gondterheltnek látszik. Mit akar tőle a király? Valamit rosszul csinált? Talán ki is végzik?

-         Kinkádó őrnagy, vegye át a parancsnokságot!

-         Értettem.

Pár perc múlva egy űrkapszula hagyja el a bolygó légterét.

Közben Dermesztő visszaérkezik űrhajójára. Zarbon és Dodória elésietnek.

-         Uram, mi a helyzet a majmoknál?

-         Áhh, nagyon gyengék. Egy vacak bolygót sem képesek elfoglalni. Már nagyon elegem van belőlük.

-         Kis senkik…

-         Vigyázz a szádra, Zarbon. Téged még kicsinálhatnak az erősebbek.

-         Sajnálom, Uram!

-         Mindenesetre volt valami furcsa Vegeta király szemében… Áhh, idióta… Menjünk a Kibióra. Szükségem van egy kis pihenésre.

-         Értettem uram. Uram, egy űrkapszulát lokalizáltunk a négyes szektorban…Csillagharcos kapszula. A Vegetára tart.

-         Mi ebben olyan érdekes? Egy majom hazamegy…Indulás!

-         Igenis!

Dermesztő űrhajója elindult. A Vegeta bolygó királya még látta a távozását a monitoron.

- Hehe…Nagyszerű…

1. 2. rész: A sereg elindul

A Vegeta bolygó légterébe belép egy űrkapszula. Pár pillanat múlva földet ér, majd kiszáll belőle egy magas, jól fésült, bajuszos férfi. Mellkasát sok kitüntetés borítja. Ő Ryko tábornok. Egy fiatal tiszt siet elébe:

-         Üdvözlöm itthon tábornok! Őfelsége már várja önt.

-         Vezessen, őrmester!

Hamarosan beérnek a trónterembe. A tiszt itt lemarad, Ryko viszont előre megy, egyenesen Vegeta király elé, és illedelmesen meghajol.

-         Hivattál felség, íme itt vagyok. Rendelkezz velem.

-         Jöjj velem, tábornok.

A király feláll, majd elindul felfelé a lépcsőn. Ryko tisztes távolból követi. Nemsokára beérnek egy kisebb vezérlőterembe, a bent lévők azonnal felállnak jelenlétükben.

-         Kifelé! -mondta a király.

      Amikor mindenki elhagyta a termet, a király így szólt Rykohoz:

-         Tábornok, azért hívattam magát, mert nagy háború kezdődik. Maga  a legalkalmasabb      arra, hogy seregünket győzelemre vezesse. Már 132 bolygót elfoglalt 9 év alatt, a harci ereje pedig meghaladja az 57.000 egységet. De ez most más lesz, mint a többi. Nagyon veszélyes, ha elbukik, népünk el is pusztulhat. Vállalja?

-         Természetesen, felség. Mi a küldetés?

-         El kell foglalni a Metisz bolygót, és mindenkivel végezni kell.

-         De… Uram… az nem…?

-         Pontosan, tábornok. Dermesztő nyugati hadseregének támaszpontja. Leszámolunk a zsarnokkal, és mi leszünk az Univerzum korlátlan urai.

-         Máris indulok uram. Mekkora erőt vigyek?

-         Minden katonát, akik itthon vannak. Ezek az 1., az 5., és a 14. hadsereg. 124.000 katona.

-         És ki marad védeni a bolygót?

-         Senki. Nincs rá szükség. Bár Dermesztő serege 10X-es túlerőben van, van valami, ami a mi segítségünkre van. Érti, mire gondolok?

-         Igen uram – mosolygott Ryko.

-         Én 30 elitharcossal Dermesztő bolygóját támadom meg. És most indulás!

-         Igenis!

Pár óra múlva hatalmas űrflotta hagyta el a Vegeta légterét, és indult a Mesztisz felé. A legnagyobb hajón ott állt Ryko tábornok, büszkén, komor arccal. A király csodálattal nézte őket, majd beszállt a piros űrkapszulába, amely szín utasa rangját jelezte. Nemsokára már száguldott is, 30 másik kapszulával  a nyomában…

3. rész.

A nagy flotta elvonulása után a bolygón maradt csillagharcosok nagyon izgatottak. Nem értik, miért vonult el az egész sereg és a király is. Találgatnak, de még csak álmukban sem gondolják, hogy hű szövetségesük, Dermesztő ellen vonulnak.

A királyi palota folyosóján kopasz csillagharcos sétál. Megáll egy ajtónál, majd belép. Takaros kis szobában találja magát, melynek viszont fala kopott, több helyen repedezett, a földet pedig különböző tornagépek, súlyzók csúfítják.  Amikor a férfi szétnéz, megrémül. Beszalad a szoba közepére, és felkiált:

-         Hé, hol vagy?

Ekkor viszont hirtelen erős ütést érez a hátán, mely a falhoz repíti, kopasz feje újabb repedéseket csal a falra. Rémülten pattan fel, majd amikor meglátja, ki támadt rá, elmosolyodik.

-         Herceg, megint jól átvertél!

-         Hehe. Nem te szoktad mondogatni, hogy elővigyázatosnak kell lenni?

-         Gyorsan tanulsz. Látszik, hogy apád fia vagy.

-         Na és hol van apám? Ma még nem láttam.

-         Elment meghódítani egy bolygót. Nem csak ő, hanem Ryko tábornok is, ráadásul az egész sereget magukkal vitték. Népünk történelmében még soha nem volt ekkora mozgósítás. Talán felfedeztek valami Gilk-hez hasonló óriásbolygót, vagy csak erősebb az ellenfél…nem tudom. Mindenki titkolódzik.

-         Csak tudnám, engem miért nem vittek magukkal! Hányszor kértem már apámat! Van bennem akkora erő, hogy egész csillagrendszereket hódítsak meg! Egyedül!

-         Valóban hatalmas erő van benned Vegita herceg. Egy nap te leszel az Univerzum legerősebb csillagharcosa. Erősebb leszel még apádnál is. Szuperharcos leszel!

-         He? Mi az a szuperharcos, Nappa?

-         Édesapád még nem mesélte volna? Rendben, elmondom. Egy ősi legenda szerint minden ezer évben születik egy nagy erejű harcos. Ereje korlátlan lesz, egész galaxisokat képes lesz elpusztítani pár másodperc alatt. Azt beszélik, nem lehet majd mérni a harci erejét semmilyen technikai eszközzel. Mikor eléri legerősebb formáját, aranyszínű aura veszi majd körül, haja is arannyá változik, szeme pedig kék színűvé. Elpusztítani csak az idő tudja, puszta tekintetével képes elpusztítani egy bolygót…

-         És szerinted ez a szuperharcos én leszek?

-         Már most 5X akkora az erőd, mint apádé volt, amikor ilyen fiatal volt mint te. Állítólag már neki is majdnem sikerült. Biztos benne, hogy neked sikerülni fog.

-         Igen. Most én itt megesküszöm neked Nappa, én leszek ez a harcos. Erősebb leszek apámnál, de még Dermesztőnél is. Kőkeményen fogok edzeni, amíg el nem érem a célomat!

4. rész.

Egy kihalt, lakatlan bolygón járunk. Csak a gyér növényzet, egy-két rágcsáló mutatja, hogy valaha virágzó bolygó volt. Távolról lilás-zöldes színű, a hatalmas kráterek jelzik rajta az élet pusztulásának okait. Ez a Kibió bolygó. A kihalt bolygón most katonák tevékenykednek, nem messze tőlük látszik a hatalmas űrhajó, mellyel érkeztek. Az űrhajó belsejében az ügyeletes tiszt olvasgat valamit, majd amikor hirtelen csipogást hall, felpattan, megnyom egy gombot. A képernyőn egy nagy vörös fej jelenik meg:

- Itt Flipp őrnagy! Sürgős jelentés Dermesztő nagyúrnak!

-         Dermesztő úr most elfoglalt! Óhajt üzenetet hagyni, őrnagy?

-         Nem. Az üzenet bizalmas, és sürgős! Csak a nagyúrnak mondhatom el!

-         Ez esetben keresse később! A nagyúrnak halaszthatatlan feladata van!

-         Azt hiszem nem voltam teljesen világos, tizedes! Az üzenet titkos, és sürgős! A nagyúr meghagyta, hogy a legfontosabb üzenetek azonnal a kezébe kerüljenek! Mondanom sem kell mi vár magára, ha…

-         Jól van, őrnagy, megértettem! Értesítem az urat.

Pár perc múlva a teremben megjelenik Dermesztő. Rossz hangulatban van, ez a legénységre is átterjed.

-         Remélem, jó oka van rá, őrnagy, hogy megzavarta a pihenésemet! Már csak a saját egészsége érdekében is…Jelentést!

-         Nagyuram, hatalmas flotta vonulását jelentették  a Loppa holdjáról. A flotta a Metisz felé tart, és hamarosan megérkezik.

-         Miféle flotta? Nem emlékszem, hogy küldtem volna flottát a Metiszre… Járjon utána őrnagy!

-         Igenis.

Miután a képernyő kikapcsolt, Dermesztőn a nyugtalanság lett úrrá. Kik tartanak a Metiszte? Biztosan nem barátkozni akarnak, akkor csak egy hajó lenne. Csillagharcosok? Ugyan. Azok félnek tőle, nem tennének ilyen őrültséget. Biztosan egy eddig idegen nép akar háborúzni vele.

Erre elmosolyodik: végre egy kis izgalom az unalmas hétköznapokba.

Pár perc múlva azonban ismét üzenetet kap. Az őrnagy jelentkezik, hangja előbb izgatott, majd üvöltésbe csap át:

-         Csillagharcosok! Ezek csillagharcosok! Tűz alatt állunk! Áhh! Sorra lövik ki a hajóinkat! Áhhh…találatot kaptúúnee… 

Az képernyő hirtelen elsötétül. Mindenki lemerevedve bámulja.

Zarbon szólal meg előbb:

Azt mondta…csillagharcosok…?

-         Süket vagy talán? Naná hogy azt mondta! Az a rohadék Vegeta! Őrmester, mikor érik el a Metiszt?

-         Ha az őrnagy utolsó jelentésének helyszínét nézzük…21 perc múlva.

-         Azonnal értesítse a Metisz parancsnokságát!

-         Igenis…nem válaszol…valami történt a központtal…

     -     Árrrhhh!!! Átkozott majmok! Felszállni! Irány a Vegeta! Gyerünk!

5.rész.

Hatalmas bolygó, melynek zöld színe messziről is jó kivehető. A zöld színt annak a hatalmas, az egész bolygót beborító dzsungelnek köszönheti, mely már évmilliók óta burjánzik. Ez a Metisz bolygó. A dzsungelből több kilométeres oszlopok nyúlnak ki, ezek tartják azokat a hatalmas bázisokat, amely Dermesztő 1 millió fős seregének a lakhelyei.Bár a katonák inkább a dzsungelben szeretnek tartózkodni, ahol óriásgyíkokra vadásznak.

Az őrszem már hosszú percek óta próbálja helyreállítani az érthetetlen okokból meghibásodott rendszert. A teremben pár tiszt is tartózkodik.

-         Mikor lesz már kész az a vacak? 20 perc múlva el kell küldeni a jelentést a tábornoknak!

-         Sajnálom, százados, nem megy! Gyanítom, a Loppa melletti bázison van a hiba.

-         Miféle hiba??? Már vagy 400 éve nem volt ott semmiféle hiba!

Egy öreg őrnagy szól közbe:

-         Megmondjam én százados, mi a hiba? A hiba az a nyamvadt bázis. Próbáltam meggyőzni a nagyurat, hogy adja fel azt a bázist. Minden műszer kimutatta, hogy a hold évente 14 cm-el közelíti meg a Loppát. Talán a gravitáció most…

Hatalmas robbanás szakítja félbe a szavait. Még fel sem fogták, mi történt, amikor a testük már csak atomjaiban létezett.

A szép dzsungelbolygó úgy bolydult fel, mint a méhkas. Több százezer madár egyszerre emelkedett fel, hogy biztonságosabb helyet keressen a bolygó egy másik pontján. Számos helyen tűz ütött ki. A katonák rémülten emelkedtek fel, nagy fejetlenség uralkodott. Szinte egyszerre látták meg a hatalmas űrhajókat a fejük felett. Az űrhajókról sok kicsi pont indult feléjük. Mikor felismerték végre a helyzetet, egy emberként kiáltották:

-CSILLAGHARCOSOK!!!!

A két sereg hamarosan összeért. Őrült csata kezdődött a Metisz felszíne felett pár száz méterre. Nemsokára megérkeztek a bolygó felszínére az első áldozatok. A csillagharcosok valódi mészárlást végeztek. A bolygó helyőrségének déli bázisa elveszett. Kb. 50.000 katona pusztult el, de néhány csillagharcos is feküdt mellettük. A csillagharcosok, és vezérük, Ryko tábornok azonban nem lazíthatott. Tudták, ez még csak bemelegítés volt. Még alig kezdődött el a csata, de sokan már véreztek. Maga a tábornok is megsérült. Némán várakoztak a levegőben, majd hirtelen észrevették, hogy valami furcsa fekete felhő közeledik észak felől. Jól tudták, mi az: Kb. 950.000 ellenséges harcos.

-         Elcsesztük. Nem ez volt az a bázis. – mondta Ryko.

-         Mindenki az erdőbe! – adta ki a parancsot.

Pillanatok múlva már úgy tűnt ott sem voltak…A bokrok mozdulatlanul álltak. A csillagharcos katonák a rejtőzködés mesterei voltak. De nem félelemből rejtőztek el. Prédára váró ragadozóként.

6.rész

-         Hová tűntek?

-         Biztosan elmenekültek a gyáva férgek!

Ryko türelmes volt. Nem kell fejjel rohanni a falnak, ők az erősebbek, de a nagyobb létszám azért mégiscsak óvatosságra int. Ismerte azt a kék, hosszú fejű tisztet, aki az ellenséget vezette. Gyermekkorukban játszópajtásak voltak, és bizony néha ő volt az erősebb. De ha most ki kell nyírni, hát ki kell nyírni. Nagy szégyen lenne, ha kikapna tőle. Tudta, hogy az idő nekik dolgozik. Sötétedik…

-         Most! - adta ki a parancsot.

Megremegett az erdő, hatalmas csatakiáltás hasított a csöndbe. A sok katona összecsapott. A meglepetés sikerült, az ellenség még fel sem ocsúdott, a csillagharcosok már végeztek velük. Csupán egyszer ütöttek, de tudták hová kell. Ryko úgy rázta le magáról az ellenséget, mintha azok bogarak lennének. Egyenesen régi játszópajtása felé tartott. Csak ő képes legyőzni. Ha nem öli meg, a háború elveszett. Amaz még csak meg sem lepődött, amikor a büszke csillagharcos megjelenik előtte.

-         Áh, Ryko barátom. Gondoltam, hogy te csinálod a balhét. Már akkor tudtam, amikor tönkrementek a műszerek.

-         Sajnálom Nell. Meg kell hogy öljelek.

-         Persze, persze… Emlékszel a fogadalmunkra?

-         Igen.

Ryko lecsapott. Ökle egyenesen a másik arcába fúródott, térdével a gyomrát simogatta meg. Nell zuhanni kezdett, de hirtelen visszafordult. Most ő támadott. Ryko arcába rúgott, majd két kézzel hátba vágta. Rykot ez nem hatotta meg, elkapta Nell kezét, és fejjel csapta arcon. Nellnek már erősen vérzett az orra, fűrkésze már rég összetört.

-         Ne csináld már Ryko. Ennyi? Csalódást okozol, öreg barátom.

-         No! Gyere csak!

A támadó Nell ütését felfogta, és akkorát odavágott, hogy a páncélzata recsegve hullott le.

Amikor azonban utána eredt, és bele akart rúgni, Nell elkapta a lábát, és elkezdte ütni. A fejét, a hasát, ütött, rúgott, Ryko már nem bírt védekezni. Nell elkapta a farkát is, megpörgette a csillagharcost, és eldobta. A rommá vált bázisba csapódott be, nagy krátert vájva a talajba. De Nell már ott is volt, elkapta a torkát. Ryko már nem bírt védekezni.

-         Nos, Ryko, úgy látom, a mi kis csatánk a végéhez közeledik. Mit szólnál, ha…

Nell hirtelen ütést érzett a hátán. Megfordult, és egy fiatal csillagharcost látott. Egy legyintéssel végzett vele.

-         Szóval Ryko, ott tartottunk, hogy lenne-e kedved megnézni, hogy áll a csata? Nézd.

Ryko felnézett. Látta, hogy katonái szorulnak hátrafelé, elkeseredetten védekeznek. A túlerő már be is kerítette őket. De nem sokáig nézte őket. Más kötötte le a figyelmét. Egy felhő hirtelen meglódult, és valami fényes tűnt fel a helyén. A Metisz egyik holdja…

7.rész.

Több ezer torokból egyszerre tört fel a vérfagyasztó sikoly. Dermesztő dicső katonái, akik pár pillanattal ezelőtt a győzelemre készültek a csillagharcosok ellen, most szanaszét szóródtak az óriási bolygón. Nell is megrémült. Jól tudta, mit is jelent a telihold. Utolsó kísérletként még megpróbálta összezúzni egy ütéssel Ryko torkát, azon azonban már megkeményedtek az izmok. El akart menekülni, de nem tudott. Ryko már fogta a lábát. Ereje megtízszereződött, Nell már csak taknyos kölyöknek látszott mellette. Csak pár pillanat telt el, és az egész csillagharcos sereg átváltozott óriásmajommá. Ryko a markában tartotta Nellt, szó szerint. Hangja mély volt, és nyoma sem volt benne az egykori tiszteletnek, amellyel barátjához szólt:

-         Na most mit gondolsz, haver?

-         Kérlek, barátom, kegyelmezz…én nem akartalak bántani…csak úgy tettem, hisz ismersz…

-         Igen. Jól ismerlek. Utolsó kívánság?

-         Engedj, Ryko !!! Én…én eltűnök innen, soha többet nem látsz, csak ne ölj meg!

-         Ha-ha-ha! Mindig is tudtál alkudozni. De tudod, kötöttünk régen egy fogadalmat.

-         Igen, igen, de… az már olyan régen volt…

-         Rég. De emlékezz: „Ha a csatatéren bármikor, bárhol szembe kerülünk, nem kegyelmezünk egymásnak”. Te is be akartad tartani…és én is be fogom! Ég veled, barátom!

-         Neeee!

Ryko hatalmas ujjai épp csak megrándultak…csak egy reccsenés hallatszott, és vége volt.

Az átalakult csillagharcosok hatalmas pusztítást végeztek. Páran elkeseredetten ellenálltak nekik, de ezek a próbálkozások nem értek semmit. Az óriásmajmok szájából útnak induló energianyalábok mindent elborítottak. A bolygó vulkánjai is kitörtek a nagy erők hatására. Néhány helyen még felvillant egy-egy fénygolyó: a túlélők űrhajókkal próbáltak elmenekülni, de könnyen eltalálták őket. Egy sem jutott ki a bolygó légteréből. Aznap éjszaka a bolygó az apokalipszist élte át.

Másnap még mindig sok helyen égett a tűz. Az immár visszaváltozott csillagharcosok buzgón végezték feladataikat. Összeszámolták veszteségeiket, gyógyították a sebesülteket, kivégezték a foglyokat, a még használható dolgokat a hajókra vitték. A véres harcban kb. 10.000 harcosuk eshetett el, de az ellenség vesztesége… hát igen: megsemmisítő. Sok halottat meg sem találtak.

Ryko beszédet mondott nekik:

-         Harcosok! Tegnap történelmi győzelmet arattunk! Nemsokára leszámolunk a gaz Dermesztővel, és mi, csillagharcosok fogjuk uralni az Univerzumot! Éljenek a csillagharcosok! Éljen Vegeta Király!

-         ÉLJEN! – kiáltotta egyszerre több tízezer torok.

Nemsokára a flotta már távolodott a Metisztől. Nemrég még ezt a bolygót tartották a legzöldebb bolygónak. Élettelen, mérges gőzöktől bűzlő, sivatagos bolygó vált belőle. Annak a pár tucat katonának, aki a csodával határos módon életben maradt, már csak pár napja volt itt hátra.