3.Fejezet: A kék csillagos kristálygömbök

Három harcos repül a kontinensek felett...

- Ti hisztek a mesternek? – kérdezte Tresh.

- Persze, Ő még soha sem hazudott nekünk.

- Ez igaz, csak olyan sok furcsa dolgot mondott. Kristálygömbök, Mindenható, Pokol Hercege, a régmúlt harcosai… Nekem ez azért sok egyszerre!

- Nekünk is, hidd el! – mondta Regade.

- Szerintem ne ezen filózzunk, hanem inkább azon, hogy hol lehet ez a Szent Torony! Ti se hallottatok még róla, igaz? – szólt közbe Tomo.

- Hát, nem nagyon.

- Mégis, vajon merre keressük?

- Az lenne a legjobb, ha különválnánk! – javasolta Tresh.

- Igazad van, így könnyebben rálelhetünk.

Ezután különváltak. Tresh kelet, Regade nyugat, Tomo pedig észak felé folytatta útját.

3 óra repülés után Regade kezdte feladni a reményt, hogy valaha is megtalálhatja ezt a misztikus épületet…

Ám ebben a pillanatban, egy különös építmény körvonala kezdett kibontakozni a távolban.

- Mi lehet ez? – gondolta – csak nem a…

DE! Ez minden bizonnyal a Szent Torony!

Ahogy közelebb ért, látta a hosszú oszlopot, melynek tetejét, felhők takarták el.

- „Tomo, Tresh, gyertek ide, ahol én vagyok! Megtaláltam!” – közölte barátaival gondolatban.

Néhány másodperc múlva mindannyian ott álltak a torony lábánál.

- Komolyan gondolta a mester, hogy másszunk fel oda? Nem lenne egyszerűbb, ha csak felrepülnénk?

- „Nem azt nem lehet!”

- Kaitó mester!

- „Fel kell hogy másszatok, különben nem találkozhattok Dendével!”

- Hát akkor fiúk rajta, csak utánatok!

- Kösz, Tomo.

Ezzel felfelé vették az irányt.

- Az igazat megvallva, már kijöttem a gyakorlatból…

- Mi van Tresh? Csak nem kezdesz fáradni? – kérdezte Regade.

- Haha, jaj, de poénos valaki!

- Ne húzzátok az időt, inkább másszatok! – szólt rájuk Tomo.

Fél nap múlva…

- Végre, ezaz! Felértünk! Yes!!! – lihegte Tresh.

- Tehát ez Dende lakhelye. – gondolta Tomo.

- Dendeeee! Dendeeee!!!!

- Ne üvölts már a fülembe, plíz! Köszi. – hangoztatta Tresh.

- Engem kerestek?

Hirtelen egy fura alak lépett elő a kastély árnyékából. Egy magas, zöld lény.

- Te vagy Dende?

- Attól függ, ki kérdezi?

- Elnézést. Még be sem mutatkoztunk. A nevem Tomo. Ő itt Regade…

- Üdv.

- … Ő pedig Tresh.

- Hali.

- Kaitó mester küldött. Azt mondat Ön segíthet rajtunk.

- És miben kéne segítenem?

- A Földet újabb…

- Veszély fenyegeti. Tudom. Sőt, azt is tudom, hogy fel akarjátok éleszteni a régmúlt nagy harcosait.

- Ön elég tájékozott.

- Persze, hisz én vagyok a Mindenható.

- Ön?! – kérdezték döbbenten.

- Meglep titeket?

- Hát egy kicsit.

- Félre a közjátékkal. A megoldás itt van a palotámban.

- Tényleg? Akkor megmenekültünk.

- Az még nem biztos.

- Hogy érti ezt?

- Lehet hogy föl tudjuk támasztani a harcosokat, de ők már rég nem edzettek, nagyon valószínű, hogy már kijöttek a gyakorlatból.

- Az most mindegy. Ezzel majd akkor törődjünk ha már itt vannak. – türelmetlenkedett Tresh.

- Rendben, akkor hát kövessetek.

A palota hosszú folyosóin a percek végtelennek tűntek. Barátaink figyelmesen nézegették az épület minden kis darabját.

- Megérkeztünk.

Egy fekete ajtó előtt álltak meg. Dende kinyitotta a bejáratot.

Ahogy bementek, a sötétségben mindenféle tárgy alakja kezdett sejtelmesen kirajzolódni.

- Ez volt az első szoba, amit megépítettek a kastélyhoz. – szólt a Mindenható.

A teremben fülledt, dohos szag terjengett. A ládákban és a polcokon furcsa tárgyak és ékszerek hevertek.

- Húú, mennyi kacat van itt. – tette hozzá Regade.

Tomo szigorúan nézett társára.

- Jóó van, csak mondtam. – mentegetőzött barátja.

- Ez az, ezt kerestem!

Az egyik régi polc alól Dende egy öreg, korhadt ládát húzott elő.

- Vigyük fel gyorsan a tetőre. – javasolta a Mindenható.

Pár perc múlva mindannyian a kertben álltak. A Nap vakítóan sütött rájuk.

- Nyissátok ki!

Láda teteje nyikorogva hátrabillent. A belsejében 7 kék csillagos kristálygömb lapult.

- Oda nézzetek!

- Ez csodálatos!

- Milyen szépek!

- Ezeket a gömböket talán a legelső Gondviselő készíthette.

- Készíthette? Azt hittem, hogy Ön mindent tud. – szólt meglepve Tomo.

- Sajnos nem mindent.

Tresh és Regade óvatosan kivették a gömböket és a földre helyezték őket.

- És most? – kérdezték.

- Most meg kell idéznünk a Szent Sárkányt!

- Azt hogy kell?

- Fogalmam sincs.

- MICSODAAA?????!!!!!! Ezt meg hogy érti?

- Úgy hogy nem tudom hogy kell! A régi gömböknél a: „Jöjj elő, Shenlong!” varázsigét kellett használni.

- Akkor vajon mi lehet a jelszó?

- Szerintem próbálgassunk mindenfélét! Az egyik majd csak bejön! Na, mit szóltok hozzá? – kérdezte Tresh.

- Hát, nincs más választásunk. – vágta rá Regade.

- Ez igaz. Akkor gyerünk!

- Jöjj elő Szent Sárkány!

- Jöjj elő Kristály Szellem!

4 óra múlva….

- Jöjj elő béka…

- Jöjj elő te anyahomorító barom!!! – szitkozódott Tresh.

- Mit idegeskedsz? A te ötleted volt, nem?

- Oké, de arról nem volt szó, hogy ez ilyen hosszú lesz!

- Fenébe, ezzel nem megyünk semmire. Valami mást kell kitalálnunk.

- Mégis mit? – kérdezte Regade.

- Nincs valami ötlete?

- Megnézhetném a Nagy Namek Kódexet. Abba talán van feljegyzés ezekről a kristálygömbökről.

Ezzel a Mindenható visszament a palotájába.

Pár perccel később…

- Megvan, megtaláltam! – lelkendezett Dende.

- Ezt előbb is mondhatta volna… – mérgelődött Tresh.

- Tresh, állítsd le magad! Jobb később, mint soha, nem?

- Jó jó, bocsi csak nem szeretem az értelmetlen időhúzást!

- Na, mit ír a könyv? – kérdezte Regade.

- Azt írja, hogy a kék sárkánygömböket egy Damarus nevű namek készítette. Ő volt az első Gondviselője ennek a világnak. A sárkányt pedig… lássuk csak…aha, megvan! A sárkányt a: „Törj elő Furious!” varázsigével kell előhívni!

Tomo nem várt sokáig. Ahogy meghallotta ezt a mondatot rögtön elismételte.

Ebben a pillanatban a kristálygömbök elkezdtek izzani, és az ég egy szempillantás alatt besötétült. Néhány másodperccel később egy hatalmas sárkány alakja kezdett kirajzolódni a villámok és szikrák között. Amikor ez befejeződött egy óriási szürke lény lebegett velük szemben, aki körül jég és tűzcsóvák cikáztak!

- „A nevem Furious, és azért jöttem hogy teljesítsem egy kívánságotokat!”

- Ööö, hát, izé…

- Mondd már, Tomo!

- „Tomo, jól figyelj most rám…”

- Kaitó mester!

- „Tomo, azt akarom hogy azokat a harcosokat támasztasd fel, akiket mondok!”

- Rendben.

- „Son Goku, Vegita, Son Gohan és Trunks. Tedd hozzá hogy olyan idősek legyenek, mint amikor legyőzték az Egy Csillagos Sárkányt és olyan edzettek is!”

- Oké! Tehát azt kívánom, hogy Son Goku, Vegita, Son Gohan és Trunks térjenek vissza az életbe, olyan idősen és edzetten, mint amikor legyőzték az Egy Csillagos Sárkányt!

- „A kívánságod hamarosan teljesül! Viszlát!”